A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
nyítés” után, mondja a Bölcsesség könyve, így nagy javakban leszen részünk. Az Isten ujja ezzel is pedagógiai célt akar elérni, amint az eredeti szöveg szó szerint mondja: ,fiiiga paideuthontes” - kevéssé megnevelve nagy javakban lesz részünk. Igaz, hogy az ókor neveléstudományában a nevelés még egyértelmű a fenyítéssel, itt tehát csakugyan kellemetlen, sőt fájó dolgok elviselését jelenti. De ezek mind csupán nagy és egyetlen életcélunk, az örök élet elnyerése miatt történnek. Az Isten gyermekeit nevelő Szentíélek azért engedi reánk a kínokat, hogy általuk nyerjük el az örökséget. így válik azután valóra Szent Ágoston szava: „A kínoktól mentes helyre kínokon keresztül jutunk el, a tágasság birodalmába szorongó szorosokon. Ne féljünk hát a fáradságos úttól, kik ily hazára vágyunk. Ma még fölöttünk függ a szenvedés keserűsége, de ál- talhágja azt a szenvedésre várónak képzelete. Tovább tekint ugyanis, távolabbra, és elképzeli, mi jő majd azután. Nem azt nézi, hogyan megy, hanem azt, hogy hová. És mivel nagy szeretettel gondol arra, hogy hová is tart, nagy erővel tapossa az utat, amely odavezet.” A szentatyák és liturgikus költők nem fogynak ki a hasonlatokból, ha a Szén délekről van szó. Csak két hasonlatot bontottunk széjjel pünkösdi elmélkedésünkben, de ez a kettő is felcsillantja előttünk az igazságot, hogy szükségünk van az Isten Lelkére. Hiszen - amint Irenaios mondja - „a szárazföld sem hoz termést, csak akkor, ha nedvességet kap és ekként mi is, kik eleivel száraz fák vagyunk, sosem teremhetünk életet az odafentről való eső nélkül”. De ha a Pünkösd szellemében hívjuk magunkhoz a Lelket, akkor eltölt bennünket, mert megszokta, hogy lakása legyen az emberek között, s a vénültségből megújít minket Krisztus újdonságára. ■ 202 A STEWARDESS IMÁJA Naponta élem meg, Uram, hogy az egekbe törő vágy, a felfelé ívelő gondolat megvalósulhat, ha az emberek összefognak, és nemcsak okosan osztják el a munkát, hanem meg is teszik, amit elvállaltak . .. Olyan szép ez, minta felhők, amik alattunk, valahol lent, mélyen ezer alakban gyürödnek, gomolyognak, és fehér dunyhaként takarják a földet. Néha, amikor az utasok nem foglalnak le, elnézem a csillagos eget, vagy éppen a földet, ha látni tehet.
