A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
Innen, ebből a perspektívából nem látszik a szemét, a rohanás, valahogy eltörpülnek a dolgok, amik a földön járva fontosnak látszanak. De nem hiszem, hogy Te így látsz bennünket. Neked igenis fontos egy kisgyerek szívfájdalma, Neked nem mindegy a kín, amit az emberek egymásnak okoznak. Te látod a szerelmespárok mosolyát, és hallod a nagymamák meséit... Gyönyörű dolog a nap után rohanni, nyugat felé szállva meghosszabbítani a verőfényt néhány órával. Nem szeretek ilyenkor arra gondolni, hogy a végén mégis le kell szállni a sárba, ahol felhők deszkázzák el előlünk az eget, és az emberek mást mondanak, mint amit gondolnak ... Néha, amikor lehet, elnézem fentről a földet: Min t egy ak vári um. Lent emberek ölnek vagy ölelnek, mi pedig megfürdünk a napfényben és az ülve-száguldás gyönyörűségében: a Te nyugalmadban ... Naponta Élem meg Uram, hogy az ég visszaad a fölnek. Egyszer Londonban, máskor Tokyoban, egyszer tavaszban másnap síró őszben, és nincs az a lélekbúvár aki mosolyom mögött meglátná a nagy élményt, hogy közben mindenkinek mindene voltam, és leszállva is az maradtam . .. Rózsadombi Mária
