A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-05-01 / 5. szám

ahogyan hiába van hárfa, zongora, hegedű, ha nincs művészi ujj, nincsen zene, hiába van festék, vászon, ecset, téma: ha nincs festőművész, nem lesz kép. Pünkösd himnusza, melyet a Tertiára énekel az Egyház, a Szentlélek legelső eljövetelének titokzatos órájában, azt idézi emlékezetünkbe, hogy én csak vászon vagyok, csak hangszer, az Isten ujja nyúl hozzám és alkot belőlem remekművet. Egy nagy különbség mégis van: az anyag nem ellenkezhet, az anyag hozzájárulására nincs szükség. Itt azonban a Lélek világában szükség van erre, mert az Isten ujja értelmes anyagon munkálkodik.

Mily finom munkát végez az Isten ujja életünkön! Mily finom, isteni taktikával vezet, midőn az élet oly bonyolultnak látszó szálait szövögeti. Mi persze, míg e testnek köntösét hordozzuk, csak a visszáját látjuk életünk szőttesének. Azt a tündén gobelint, melyet történelemnek nevezünk, csak vaksi szemmel és csak hátulról láthatjuk. A színe, az igazi kép, amelyet Isten akart vele, az én életemmel és az emberi történelemmel ábrázolni, az rejtve marad e- lőttünk. De eljő az idő és hamar jő el, mert már az ajtó előtt várakozik, mikor ámuló szemünk egyszerre csak megpillantja, hogy mindennek a látszólagos kuszaságnak nagyon is nagy értelme van. Akkor majd rájövünk, mily nagy művészettel szőtte az Isten ujja életünk fonalait, kiderül, hgy éppen a sokat szenvedettek voltak Isten kiválsztottai, amint Joannés Damaskinos egy szép szava mondja: „Ebben az életben szenvedtek és örökké élnek. Mi értékesebb tehát, mint Isten kezében lenni? Hiszen Isten az élet és a világosság s így akik Isten kezében vannak, életben és világosságban vannak máris!” A jók ugyanis a balgák szemében mintha elpusztultak volna. A valóságban azonban áll reájuk, amit a Szentírás egyik legifjabb ószövetségi könyve mond, a Panaretos Sophia, a minden erénnyel ékeskedő Bölcsesség könyve: „Az igazaknak lelke Isten kezében van s a halál kínja nem érinti őket . .. Kevés fenyítés után nagy javakban részesednek, mert Isten próbára tette és magához mátoknak találta őket.” (Bölcs. 3,15.)

De azért az Isten ujja nem kegyeden, csak látszat szerint. A valóságban gyengéd nagyon, gyógyítja lelkünk sebeit, melyeket a durva élet ütött rajta. Az igazság ugyanis az, hogy a ,jialdl kínja” nem éri őket, akik igazak, tehát Isten akarata szerint az érthetetlent, a szenvedést is vállalják. A „kín” tanulságos szó a szent szövegben. Görögül ,J}asanos”, azaz lydiai kő, próbakő, amellyel a nemesfémeket vizsgálták az ókorban. Ha mélyre tekintünk tehát ebbe a szent szövegbe, azt találjuk, hogy a Szendétek az ékszerész, aki megvizsgál bennünket a szenvedés próbakövével. Nem mintha ő maga nem tudná, mire vagyunk képesek, mennyire vagyunk nemesfém, súlyosan fénylő arany, játékosan csillámló ezüst az Isten szemében. Azzal, hogy próbára tesz a basanossal, a próbakővel, csak nekünk akar jót: módot ad arra, hogy kitartásunkat, hűségünket bebizonyítsuk s így megteremhessenek bennünk az erények szép gyümölcsei. „Kevés fe201