A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
200 A Szendétek neveltjei vagyunk, aki úgy vigyáz reánk, ahogyan egy édesanya sem különben. Hiszen a Szentírás egyenesen az anyai szeretethez hasonlítja az Isten szeretetét teremtményeivel szemben. Pünkösdkor rá kell döbbennünk, hogy csakugyan gyermekek vagyunk. Nyűgösek, ha a Nevelő, az Isten Lelke, valami nehéznek látszót vár el tőlünk, ha azt akaija,hogy szépek és tiszták legyünk. Hányszor esünk el és mocskosak leszünk és ekkor hallhatjuk, ha nem kőkemény a szívünk, szelíd szemrehányását. Csakugyan be kell vallani, 1 ángy-melegek vagyunk, a lanyhaság tengere öleli át lelkünket, nincs bennünk alázat, s ezért a hiúság és a vulnerabilitas, e két ikertestvér, zsarnoksága alá hajt bennünket. Haragra hajlók, bosszúra készek, élesnyelvűek vagyunk, mert félünk és mert nincsen meg bennünk a szeretetnek az a mértéke, mely mindent eltűr, mindent elvisel. Kényelmesek vagyunk és érzékiségre készek, mert nem tanultuk meg, hogy keménynek kell lennünk és mindennap magunkra vennünk Krisztus keresztjét. Ha hallgatunk a Lélek szavára és engedjük magunkat Tőle hajtani, akkor mások lehetünk. Igaz, hogy* alaptermészetünk nem változik meg gyökereiben, de amint Chrysostomos mondja, „bár emberi termés®tünk nem változik meg, ami még csudálatosabb, abban megmaradva mégis angyalok életét éljük. Mert olyan nagy a Szendétek ereje, hogy amiként a tűz a lágy agyagot kemény cseréppé égeti, akként a Lélek is, ha lefoglal egy lelket magának, bár agyagnál lágyabbnak találja, a vasnál keményebbé teheti”. És bevallhatjuk magunk között, hogy gyermekek vagyunk, mert nem tudunk vigyázni. Hogyan kell a gyermekekre vigyázni a nagyvárosok úttestein, hiszen játszi, bohóka lelke még nem tudja, hogy a halál száguld rajtuk. A jóságos Paidagógos tehát ügyel reánk, óv, hogy le ne lépjünk a járdáról, a „keskeny ösvényről”, ahogyan Jézus nevezte a Hozzá vivő utat és ne lépjünk rá a szép és széles útra, amely bizony nagyon sokszor csábít és tetszik nekünk, hisz annyian járnak rajta. A kis gyermek szinte sohasem sejti, mily veszedelemtől óvták őket meg: nekünk is illenék egyszer rádöbbenni, hogy már mennyi veszedelemtől óvott meg minket Paidagógosunk. A LÉLEK MINT MŰVÉSZ A pünkösdi Lélekhez való közelségünk ------------------------------------ nemcsak azt jelenti, hogy nevelőnk, hanem azt is, hogy művész módjára mint nyersanyagot alakít minket, hogy szépek s tetszetősek legyünk Isten szemében. A karoling reneszánsz nagy költője, Rhabanus Maurus ezt fejezte ki gyönyörű Szén délek-himnuszában, a Veni Creator-ban, midőn azt mondja, hogy a Szendétek „dextrae Dei tu digitus” - ujj az Isten szent kezén. Mély gondolat ez: Isten szent keze semmi más, mint metafórásan Isten mindent lebíró hatalma, maga az isteni Mindenhatóság. Az ujj a Szendétek: az, amely a finom munkákat végzi, fest, rajzol, műszerekkel dolgozik, hangszereken játszik. Ilyen ujj a Szendétek kegyelmi munkájában tekintve. A metafóra egyúttal a kegyelem abszolút szükségességét is kiemeli,
