A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-05-01 / 5. szám

más vezetőt kapott a megváltott emberiség: magát az Istennek Lelkét. Szent Pál világosan erre az ókori paidagógosra gondol, midőn kijelenti: ,.Mindazok, kiket az Isten Lelke vezérel (agontai), azok az Isten fiai” (Róm. 8,14). Az „ago” görög szó, teljes jelentése: éle »den dolgot mozgásba hozni, élőlényeket, akár embert, akár állatot vezetni. A keresztény lelkek összessége a hajó, a katakombák falain annyiszor ábrázolt bárka, az Egyház képe, melyről Tertullianus mondotta, hogy „a Szentlélek galambja Isten békéjét hozván, odaszáll az egekből, ahol az Egyház hajóját találja”. Ha pedig szemdynek tekintjük a keresztényeket, egyéniségnek, azt kell mondanunk, hogy a Lélek az, aki Krisztus bárányait terelgeti, édes legelőre, a dúsan csergedező szent fonás partjaira, honnan bőven isszák az Újszövetség eleven vizeit.

Istennek Szent Pál szerint azok az igazi gyermekei, akiket hajtanak,

,agontai', akik engedik, hogy vezessék, neveljék őket a Szentlélek iskolájában. Mert jó pedagógus a Szendétek. Szemléltető tanítása kézenfogva vezet bennünket sokszor: halálos ágyhoz, csapások, balesetek, háborús szörnyűségek elé. Csak mi vagyunk hajlandók elfeledni,hogy nem véledenül cseppentünk a dolgok közé, hanem a Paidagógos vezetett oda minket és velünk van. Sokunk szinte káromlóan kérdi ilyenkor: Ubi est Deus tuus? — Hol van hát a te Istened? Pedig a Paidagógos csupán csak azt akarja, hogy ne feledjük el az örök étet abszolút érvényű komoly feltétdét: hogyha együtt szenvedünk Jézussal, vele együtt dicsőülünk meg (Róm. 8,17).

És hogyan nevel bennünket ez a Paidagógus-Lélek? A földi nevelő rábeszéléssel és ráhatással nevel. A mennyei nevelő pedig közvetlen rábeszéléssel. Ez a gratia illuminans, a megvilágosító kegyelem, mely a Nap fényeként egyenesen hatol értelmünkbe, mely egyszerre csak világosan látja, mit kell tennie. A Létek közvetlen ráható nevelése a gratia inspirans, a sugalló kegyelem, mely az akaratot indítja meg. A keresztény embernek tehát nagy kötelessége a mennyei nevelővel szemben, hogy ne legyen „neveleden”, vagy nehezen nevelhető. A gyermek sem mindig azért neveleden, mert nevelője elmulasztotta kötelességét, hanem azért, mert szabad akarata van és elzárkózik a ráhatás elől. így van a természet felett való étet terén is. A Paidagógos kivétel nélkül mindenkihez éppen annyit beszél, hogy elegendő legyen üdvösségéhez - ha ellenben, olyanok vagyunk, mint a rossz diákok, szórácozottak, figyelmedének, szétszórtak:hiába beszél. Lármában élünk, napi események, a szenzáció-hajhászás, a jó vagy rossz hírek, mindez lárma, mely nem engedi,hogy a Létek szavát meghallhassuk. Mert szelíd a mennyei nevelőnek szava. Olyan az, amilyennek ülés próféta hallotta a Hóreb, azaz Sinai hegyén: Sibilus aurae tenuis - szellőnek halk fuvalma, melyben az Isten szólt hozzá, ki sem a földrengés zavarában, sem a mennykő csattogásában, sem a tűzvész lobogásában nem szólt hozzá.

199