A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
tárióban; a vallási képzés felelőssége teljes egészében a plébánián nyugodott. A templomhallban gyakorolták a magyar betűket, hogy el ne felejtsék őket, haladjanak hazájuk ismeretében és büszkék legyenek múltjára. 1935-ben hetente ötször van magyar iskola. Ott készültek a magyar ünnepélyekre is. Később a legények-leányok és a fiatal házasok színtársulatot szerveztek. É vente hatszor-nyolcszor is szerepeltek és három délután és este hat más magyar közösségnek mutatták be. Jövedelmükből a templom adósságát akarták törleszteni, de így szórakoztatták magyar szóval—dallal az idegenbe szakadt csoportokat, maguk pedig csiszolódtak nyelvben és fellépésben. A templom volt a mulatságok, bálák, bankettek, ebédek és lakodalmak helye is. Érthető tehát, a közösség tagjai egészen összeszoktak. A templom körül forgott egész közösségi életük. Sokkal több gondjuk, küzdelmük, kétkezi munkájuk volt belefektetve, hogysem könnyen leválhattak volna róla. A Kanadában született kistestvér keresztelőjétől, serdülő és házasulandó koráig legszebb emlékei ehhez a plébániához fűzik Jimmyt. Az ifjúsági élet tovább is virágzó. Ilyen C.Y.O-klub (Catholic Youth Organization) és leány-kongregáció csoport nem termett az egész Niagara félszigeten. Az idegen nemzetiségűek is ide szerettek járni. Kosárlabda-csapatuk két évben is bekerült az egész-ontáriói döntőbe. Még a háború vége előtt megindult a cserkészet is. Súlyos teher a közösségen a szegénység, ehhez jön még a templomadósság. El kell adniuk a plébánia-épületet, hogy legalább a templomot megtarthassák. Több éven át nincs magyar papjuk és angol a plébánosuk. Az első tíz év szinte reménytelen küzdelme meghozta gyümölcsét. Az angol plébános magyar kárme- lita nővéreket telepített a plébániára és újonnan szentelt magyar káplánt kapott segítőül. A következő 20 éven át ifjúsági élettől zajos a plébánia. A háború enyhít az anyagi gondokon, az adósságot kifizetik, Jimmy generációja házasodik, új gyermekek keresztelődnek, a háború után új, menekült- hullám duzzasztja az egyházközséget. Új vállalkozásba kezdenek, a templomtól távol piknikhelyet vesznek és sikere láttán nagy díszterem építésébe fognak. 25 éves jubileumukra kifestik és megszépítik templomukat, később visszavásárolják az eladott plébániaépületet is. Négy csoport fog össze: az alapítók, a gyermekeik, a háború után és az 56-os szabadságharc után érkezettek. A siker titka az volt, hogy az egyházközség tagjai önként ajánlották fel ingyenes szolgálataikat a Niagara-félsziget egyik legnagyobb dísztermének működtetésére. Ilyen módon 14 év alatt megszabadulnak az adósságoktól. Szomorú szívvel válnak meg 1967 végén teljesítményük látható eredményétől, a díszterem abba az útvonalba esett, amelyet a tengertől a nagy tavakig vezető, tengerjárók számára bővített csatorna készítésére kisajátítottak. A dísztermet ugyan lebontották, de a Tengeri-Úti Hatóságok által fizetett kárpótlás biztos anyagi alapot terem tett az egyházközségnek. Az 50 éves jubieumon ismét egybegyűlt a nagy család. Az egész Niagara- félszigetre szerterajzottak a wellandi plébánia neveltjei. Jimmy, ha végignéz az angol plébániák buzgó és aktív tagjai során, mindenfelé gyermekkori barátaira és ismerőseire talál. A magyar plébánia orvosokat, tanítókat, ügyvédeket, mérnököket, ápolókat, kereskedőket, jónevű üzletembereket, megbízható munkásokat, szorgos családanyákat adott nemcsak a kanadai társadalomnak, hanem az egyházmegyének is. Még pap is került ki közülük: Dr. Girhiny János fiatal tanárt 191
