A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

1974-ben görög katolikus pappá szentelték a magyar hívek számára. Első misé­jét a wellandi templomban tartotta, ahol elsőáldozó volt és ministrálni tanult. Az öregek előrelátása, közösségtermő akarata, szívós kitartása és áldozatkész­sége meghozta gyümölcsét. Jimmy személyes élményeit kötötte csokorba, amikor az ötven év tel­jesítményeit az ünneplő közönség előtt összefoglalta. Az idestova 52 évből 43-at lelkipásztoruk megszakítatlanul körükben töltött. Horváth István Magyarországról az ő szolgálatukra jött ki szeminarista- ként és a vakációban ő vezette a gyermekek hittanóráit. Az angol plébános mel­lett öt éven át ő volt a káplán, majd ő lett a plébános. A kármelita nővérek se­gítségével ő virágoztatta fel a plébánia egyesületeit. Az ő józan irányítása és ügyes gazdálkodása biztosította az egyházközség anyagi alapjait. Az egész egy­házközség saját kitüntetésének érezte és saját teljesítményeinek elismerését látta abban, hogy a torontói bíboros plébánosuk számára Rómától a pápai prelátusi rangot kieszközölte. Horváth atya nagylelkűen fogadta a háború és a forradalom után kimenekült paptestvéreit. Dr. Padányi Károly már évek óta hűséges segítője és munkatársa a wellandi plébánián. Jimmy és társai ma hatvanévesek. Elismeréssel adózik szüleik hitének. Örökséget hagytak rájuk: az istenhívő, dolgos és áldozatos keresztény élet példáját. Senki sem tanította őket arra, hogy a keresztény élet közösségi élet. Ez vérükben volt és tapasztalatukká lett. Tudták ezt már a Zsinat előtt is. Jimmy és társai abban látják feladatukat, hogy ezt a keresztény életpéldát fiaiknak és unokáiknak örökségként átadják. Q 192 ÚJ PAPI SÍROK... NYISZTOR ZOLTÁN, (1893-1979). — Gazdag egyéniségéből patakzott az élet, Írásainak életszaga és valóságíze volt. A betűt átelevenítette szilajon lobogó lelke, támadó, ostorozó bírálata, és ha kell, a maró gúny is. Ezt az újságírói temperamentumot a szellemi látókör tágassága és papságának igehirdetői kül­detése tette országos jelentőségűvé. A római és innsbrucki tanulmányi évek után a szatmári szemináriumban tanít. Ott megalapítja a Katolikus Élet című heti­lapot. 1928-ban Páter Bangha Béla meghívja a Magyar Kultúra szerkesztőjének. A „Tolheggyel" rovat kritikái hétről-hétre feltárják a magyar élet visszásságait. Egymás után jelennek miig cikkei, minden egyházi lap munkatársa. Fordít, könyveket ír, világjáró útjaiból is könyvek születnek. Hívják szerte az országban sajtónapokra, a Katolikus Akció gyűlések vendégszónokának. A háború végén az orosz fogságból Rómába szökik. Columbiában az őserdei indiánok papja lesz, majd Venezuelában a caracasi magyarok plébánosa. Ezekből az élmé­nyekből is két könyv születik — spanyolul. Németországon át jut végül az Örökvárosba. Külföldön írt könyvei közt szerepel a „Vallomás magamról és kor­társaimról". Élete végéig figyelte az egyházi és a magyar élet eseményeit és küldte cikkeit a külföldi magyar lapoknak, amelyek örömmel adtak helyet ízes sorainak. Egyéniségének súlya személyét a magyar katolicizmus intézményé­vé avatta. □

Next

/
Thumbnails
Contents