A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
180 Szükségesnek tartottuk, hogy rámutassunk a történelmi, társadalmi és kultúrális helyzet néhány adottságára, nehogy szimpátia-alapon, tévesen ítéljünk meg egy bonyolult kérdést. Istenkereső útján korunk a Krisztus-ismeret és a hozzá való hűség problémájával viaskodik. A Hittani Kongregáció éveken át szórványosan megjelenő helytelenítései ebben az évben megszaporodtak. A francia dominikánus Jacques Pohiers atyának megtiltották, hogy prédikálhasson és szentmisét mutasson be, mert a hitet és lelkiéletet gazdagító, mélylélektani meglátásokban gazdag könyvében a föltámadást kétségbe vonja. A hitmegértésnek a pszicholanalízis módszereivel való megközelítéséből származó problémái ezzel még nem oldódtak meg, - jegyezték meg dominikánus társai. Ez igaz is. De ad-e ez jogot arra, hogy pap szabadon állítson bármit a föltámadásról írásban, szóban, szentbeszédben? December elején az Osservatore Romano, a Vatikán lapja, újra leközölte egy két évvel ezelőtt elítélt könyv ellen emelt kifogásokat. A Hittani Szent Kongregáció hivatalos nyilatkozata mellett megismételték a Kongregáció fejének, Franjo Seper bíborosnak a levelét és az Amerikai Püspöki Kar elemző bírálatát. A könyv kiadója az Amerikai Hittani Társaság megbízásából: Rev. Anthony Kosnick. A könyv címe: Az emberi nemiség, új irányok az amerikai katolikus gondolkodásban. Az emberi nemiség főcélját nem az élet továbbadásában jelöli meg, ezért sok igazolhatatlan magatartást és tettet megenged. Amit helytelenít, azt is a „kiérett emberség” (human integration) nevében teszi (pl. feleségcsere), és nem azért, mert az emberi nemiség természetével ellenkezik. December közepén Edward Schilleebeckx flamand származású dominikánus atyát, a holland katolikus egyetem híres professzorát a Hittani Kongregáció négytagú bizottsága Rómában két napon át kérdezte Jézusról szóló könyvével kapcsolatban. Művében nem abból indul ki, hogy az Egyház Jézust Istenembernek vallja, hanem a modem történetkritika módszereivel próbálja nyomon követni, hogy a názáreti ács személye mit jelentett, míg élt, tanítványai szemében, mit közvetlenül halála után és mit egy emberöltővel később; hogyan fejezték ki személye titkát — minek hitték — szemtanúk, és hogyan követhető az ősegyházban fázisról fázisra a Krisztus ielentőségére való ráébredés. Ezen az úton el lehet-e jutni, és
