A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

A 169

Ki HINNÉ, HOGY A horoszkópnak mindég igaza van. Lássunk csak egy példát. Február utolsó hete és egész március az állatöv „Halak” csillagzatának zónájában pergeti napjait. Akiknek születésnapja erre az időszakra esik, megnyugvással vehetik tudomásul a következőket: - „Van valami csalódás, amit önmagának sem akar bevallani. Pedig ez csak képzeletének a szüleménye: a múlt képét állította ideálként a jelen valóság elé és közben elfeledkezik arról, hogy eltelt az idő, megváltoztak a körülmények. Pedig megvan a reális érzéke, hogy tudomásul vegye a bekövetkezett változásokat. Ne lásson okvetlen veszteséget ebben a változásban, lássa meg előnyeit is.”

Nos, ki nem tudná önmagát felfedezni az alapjában rokonszenves lélektani elemzésben! A szöveg teljes érvénnyel válaszol a 70 éves nagymamának, de a 15 éves unokájának is. Elmondható az infláció rémével viaskodó üzletemberről, de a nyugdíj békéjét élvező magánzóról is. Melyikünk nem tud felfedezni életében olyan csalódást, amit önmagának sem akar bevallani? És mennyire pozitív az a megállapítás, hogy ha a Halak jegyében születtünk, igenis van reális érzékünk az alkalmazkodáshaoz. És melyikünk nem veszi tudomásul megnyugvással, hogy életünk és a körülmények változásával előnyök is járnak?

Hiába keresnénk pl. ilyen horoszkópot: „Ön a lefeketébb szerencsétlenség szakadékénak a szélén áll. Sorsa menthető volna, ha nem húzná a mélység felé múltjának megszámlálhatatlan tartozása. Rettegése nem alaptalan és ezért kiutat nem találhat. Talán egyetlen lehetőség az ideggyógyintézet, de kérjen párnázott falú különszobát és bízzon tagbaszakadt ápolóiban.” - A horoszkóp tudomány egyetlen dolgozója sem merné megkockáztatni, hogy ilyen és hasonló megállapításokat olvasson ki a csillagok állásából.

De mióta is él egyes emberekben a hiedelem, hogy sorsunk ilyen értelemben függ az égtől? Ma joggal mondhatjuk, hogy EGYES emberekben, de nem így volt ez a művelődés történetének rég letűnt, de ragyogó századaiban.

A Bibliában említett bábeli toronyban a szentírástudomány már rég felismerte azoknak az óriási lépcsős piramisoknak a típusát, amelyeknek tömege előtt ma is ámulva áll meg minden turista, még inkább minden régész. Ezek a tornyok kultikus építmények voltak. Hét lépcsőszerűen emelkedő terraszuk- nak fala mindegyik más és más színben verte vissza a napfényt és mindegyik más és más bolygó-istenség tiszteletét hirdette. Tetején volt Marduknak, a napistennek a nászszobája, ahol minden esztendő tavaszán nászát megülte és így biztosította a föld termékenységét. Sin a hold-isten volt, a rettenetes Nergal a démonokkal teli éjszakának és az örök sötétségnek, a halálnak volt ura és így tovább. Érdemes megegyeznünk, hogy a Biblia a Termetéstörténetben nem azt mondja, hogy az Isten a negyedik napon megteremtette a Napot és a Holdat, hanem azt, hogy két „világítót” teremtett, egyet a nappalnak és egyet az éjszakának. Nem kétséges, hogy a Teremtéstörténet erősen polemikus célzattal került a babiloni