A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
167 TUDJA-E GYERMEKED.... hogy mi történt az első húsvét hajnalán? Jeruzsálemben vagyunk, a zsidók húsvétját követő napon, amely a hét első napja, vasárnap. Napkeltét megelőző és követő órákban. A kivégzőhely a városon kívül. Koponyaalakú hatalmas szikla tetején három gazdátlan kereszt. A sziklától távolabb egy letört ágú öreg olajfa. Alatta egy akasztott, de lezuhant férfi holtteste. Júdás, Jézus volt tanítványa, öngyilkosságát kétségbeesésében követte el. Lelkiisme re tfurdalás kínozta. Helytelenül úgy gondolta, hogy áruló számára nincs bocsánat. A kivégzőhely közelében egy kert, benne sziklába vágott sírbolt. Bejáratát hatalmas kőlap zárja. Rajta a pecsétek érintetlenek. Mellette fegyveres őrség. A vátást várják. Egy ház a városban, az apostolok búvóhelye. Sok ember együtt. Jól kivehető a 11 férfiból álló csoport. Nagyon fáradtak és álmosak, de nem tudnak aludni. Kimerítette őket a félelem. Néhány szó, amit leverten ismételgetnek: ,Mindennek vége... meghalt, pedig mi hittünk benne. Mi lesz velünk? Mi is sorra kerülünk? ” Egy zsidó tanácstag lakásán. A tanácstag megelégedetten alszik. Nincs már többé mit tartani a Názáretitől. Jó őrség vigyázza sírját. Illatszerbolt Jeruzsálemben. Néhány asszony nárduszkenetet vásárol. Ez kell ahhoz, hogy befejezhessék Jézus balzsamozását, amire tegnapelőtt nem volt idejük. Elindulnak. Ötközben aggodalmaskodnak: „Odaenged-e az őrség a sírhoz? Segítenek-e elhengeríteni a nehéz zárókövet?” Közben hajnalodik. Ebben a pillanatban a sir bejáratából a delelő napnál is nagyobb fényesség árad. Az őrök félelmükben halálra rémülnek. Rápillantanak a sírra. A bejárat szabaddá vált, a holttest nincs bent. Fejvesztve futnak az őrparancsnokságra. Jelentik, amit láttak. Innét néhány közelben lakó tanácsoshoz sietnek. Mindenki megdöbben. Rögtönzött tanácsülés, néhány résztvevővel. ,Mit tegyünk?. . . Felesleges az őröket megbüntetni, mert ártatlanok. Valami rendkívüli történt . . . Talán az, amiről maga is beszélt? ... Az őröknek hallgatniuk kell!... Nagy baj lesz, ha kitudódik az igazság!.. . Fizessen a templompénztár az őröknek, és azok hallgassanak. Ha pedig megkérdezik őket, mondják azt: Amíg aludtunk, jöttek tanítványai, és ellopták a holttestet. ..” Ezalatt a balzsamot vivő asszonyok megérkeznek a sírhoz. Az őrségnek nyoma sincs. A sír bejárata szabad. A sír üres.Ugyanakkor egy hangot hallanak: .jézus éüMenjetek mondjátok meg tanítványainak! Az asszonyok elszaladnak. Egyikük bizonytalankodva visszatér. Megpillant egy férfit. Azt hiszi, hogy a kertész. Az megszólítja őt: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” - Uram — válaszolja — ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, és én elviszem őt.” A kertésznek vélt férfi erre nevén szólítja: „Mária!” Az asszony rátekint, felismeri Jézust, és felkiált: .Mester!” Két apostol fut a sír felé. A fiatalabb, János, könnyen lehagyja az idősebb Pétert. A sírhoz érve mégsem mer bemenni. A később érkező Péter lép be elsőnek. János követi. Szemügyre veszik a lepedőt, melybe a holttestet takarták, meg a fejet takaró kendőt. Arcukról le lehet olvasni: Már kezdik érteni az írásokat is, meg Jézus szavait is. Fel kellett támadnia! És valóban feltámadt! G
