A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
az ősegyház imáiban is kifejezést nyert. A nép, a sokat csalódott nincstelenek, a zsellérek, béresek, napról napra tengődő halászok, a köves földet verejtékezve művelő kisparasztok, a tevehajcsárok, a nagyvárosok munkanélküliéi sokkal tovább éltek ebben a várakozásban, mint a műveltek. Még az V. században is sokan szívdobogva várták, hátha ennek a húsvétnak az éjjelén jön el az Ür,hogy igazságot tegyen a szegények és elnyomottak javára. Mert „tudja, mi van az emberben", hiszen maga is 30 éves koráig ácsműhelyben dolgozott. Ez a várakozás még Szent Ágoston igehirdetésében is szóhoz jutott: „Várjátok csak a mi fejünket, hogy eljön majd az égből, várjátok, hiszen testének szeretett tagjai vagytok. Maradjatok csak vele egységben, mert akinek szenvedését ünnepeljük most a földön, vele együtt uralkodunk majd az égben." A húsvéti virrasztás éjszakája a fény éjszakája volt. A húsvéti gyertgyá- ról nemcsak a bazilika többi gyertyáját és szövétnekét gyújtották meg, hanem szerte a város terein is ünnepi tüzeket gyújtottak, és az égen a tavaszi holdtölte szelíd fénye volt a kozmikus békének a jelképe. E „fehér éjszakának" kiváltságosainként álltak az oltár körül azok, akiket a püspök e virrasztás óráiban keresztelt meg. Amint fölszálltak a keresztelő medencéből, fehér ruhába öltöztek. Ez a ruha is jelezte, hogy, akik jelképesen Krisztussal eltemetkeztek a keresztelő medence vizében, vele új életre támadtak. Üjra Szent Ágostont szólaltatjuk meg: „Nézzétek" - fordult a keresztelés után a hívősereghez - „milyen fehérek kívülről. Ruhájuk hófehérsége lelkűknek tündöklését jelképezi, mert megtisztultak a bocsánat fürdőjében, mert megöntözte őket a bölcsesség forrása, mert kiáradt rájuk az igazság fénye." Az imént megkeresztelt neofitáknak is kifejtette a püspök, hogy ez a „fürdő" az új élet titka, amely a jelenben minden korábbi bűnük megbocsájtását eszközölte, beteljesedése pedig a halottak feltámadásával lesz. Amint Szent Pál is írta a római híveknek: „Mert eltemettek minket a keresztségben Krisztussal a halálba, hogy, amint az Atya dicsősége föltámasztotta Krisztust halottaiból, úgy mi is új életet éljünk." □ 155 BÁLINT SÁNDOR: Húsvét másnapja Húsvéthétfő, egyes vidékeken VIZBEVETŐHÉTFŐ, másként HúSVÉT MÁSNAPJA már a profán emberi örömnek, elsősorban a fiatalságnak ünnepe. A világias jellegű öntözés, locsolkodás bemutatása voltaképpen kívül- esik írásunk magunkszabta keretein, így csak röviden, egy-két adalékkal utalunk rá. Archaikusabb jellegű tájainkról idézünk, ahol a szilaj szokást még a
