A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
154 A kereszténység egész első évezredében húsvét ünnepének legkiemelkedőbb mozzanata „a fényességes éjszakának édes virrasztása". Biztosra vehető, hogy már az apostolok korában, tehát az első nemzedék keresztényei virrasztónak a húsvétvasárnapra virradó éjszakán. Pontosan abban az órában akarták Urunk föltámadását ünnepelni, amely órában hajnal előtt az megtörtént. Az első palesztínai nemzedék még megemlékezett a választott népnek Egyiptomból való kiszabadulásáról is, ennek kerete pedig a hagyományos pászka - vacsora volt. Az üdvösségtörténet két eseménye, az ősi húsvét és az új húsvét, az ó szövetség és az új szövetség között látták a belső kapcsolatot. A pászka-vacsora szervesen vezetett át a húsvéti virrasztás éjszakáján a föltámadás megünneplésének hajnalához. így lett a húsvétot váró virrasztás minden más közvetlen ünnepi várakozásnak, vigíliának őstipusa. Szent Ágoston a IV-V. század fordulóján túlzás nélkül mondhatta, hogy az egész világ virraszt a húsvétre virradó éjjel. Nem lehet túlzás az a feljegyzés sem, hogy ezen az éjtszakán még a pogányok közül is sokan virrasztónak, bizonyára részben kíváncsiságból, de részben komoly érdeklődésből is, mert tudni akarták, mi az oka, magyarázata a keresztények húsvéti örvendezésének. Őseink népi örömének nyomai a liturgiában mindenütt feltalálhatok. A húsvéti vigília éjszakáján, a húsvéti gyertya meggyújtása és bevonulása után énekli a diakónus a nyugati egyház liturgiájának legünnepélyesebb énekét, az „EXULTET" felhívást: „Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa: és énekeljenek örvendezve Isten csodálatos művei: fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja! A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta, érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya! És vigasság ragyog benne: Visszhangozzék a nép szent éneke, bátran töltse be Isten házát! Szent Ágoston így buzdítja húsvét éjszakáján híveit: „Halljon meg bennünket az Úrnak a napja, halljon meg minket az Isten teremtette nap: halljon és hallgasson meg, hogyan ujjongunk és örvendezünk rajta." Húsvét szent éjszakájával az első századokban sajátságos módon kapcsolódik Krisztus végső dicsőséges eljövetelének a várása. Sokáig tartotta fent magát az a népi hiedelem, hogy Krisztus Urunk a húsvétra virradó éjszakán jön el, hogy dicsőségének trónján ülve ítéljen elevenek és holtak fölött. Az ilyen értelmű várakozást megokolta az Úr Jézusnak az Emberfia eljöveteléről szóló beszéde, amelyben az Üdvözítő kiemelte: váratlanul jön, mint éjszaka a tolvaj. Hús- vétkor jön nyilván, mert ezen az éjszakán koronázta meg a megváltás művét. Második eljövetele nem is más, mint a megváltás végleges beteljesítése. Minél közelebb megyünk az apostolok korához, annál intenzívebb ez a remény, amely
