A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
együtt tanúskodjék a feltámadásról, mert az apostoltestület tekintélye, szavahihetősége nem volna teljes az övé nélkül. Tamás szűköl, hátrál, szeretne megmenekülni a döntés elől. Végülis úgy dönt, hogy inkább hisz a saját eszének, emberi tapasztalatának, mint tíz társa egybehangzó tanúskodásának. így tulajdonképpen az elől zárkózott el, hogy higgye, hogy Jézusban Isten szólt az emberiséghez, hogy Jézus magafeláldozó halála valóban a bűnök kiengesztelése volt. Dacosan inkább vállalja azt, hogy könnyen hitt Jézusban; hogy sem Jézus életének, sem a magáénak nincs értelme ;s véges komédia az élet. Bizonyítsák be neki, hogy Jézus él! De hogyan bizonyítsák be neki, -ha egyszer nem hisz a szavuknak?! Elzárkózik a bebizonyítás egyetlen lehetséges útja elől. Csak sajátmagában bízik. Tamás bezárta magát a hitetlenségbe, az evilágiságba, a megváltatlan létbe. ő ugyan úgy gondolja, hogy hű maradt atyái hitéhez, Mózes vallásához, a Tízparancsolat, és a Szövetség Istenéhez, de nem veszi észre, hogy meghamisítja és értelmetlenné teszi azt, mert abban minden egy jövendő Szabadítom, egy Új Szövetségre és a megígért Lélek-áradásra vonatkozott. Becsületesnek és valóságban gyökerezőnek tartja magát, az igazság bátor bajnokának, holott csak csökönyös önfejűségének, rejtett gőgjének adta tanúbizonyságát. Egyáltalán nem mondható róla, hogy az Isten útjainak alázatos figyelője. ISTEN KEGYELME KÖNYÖRÜL MEG RAJTA. Jézus látható és mégis szellemi jelenléte megtöri Tamás önfejű, gőgös magatartását. Szent János evangélista nem úja, hogy Tamás valóban érintette Jézus sebeit; mindenesetre ezentúl sem szeme, sem füle nem kételkedhetik többé; amint kívánta, érzékelheti Ura jelenlétét. Ekkor világít be leikébe előbbi magatartásának tarthatatlansága. Ugyanabban a kegyelemben részesült, mint apostoltársai. Azok is láttak és hittek: hittek abban, hogy Jézus él és hittek abban, amit Jézus élete jelent - az emberiség megváltását, az Isten atyai szeretetét, irgalmát, új lelki, Isten Leikéből forrásozó életet, az élet értelmének kinyilatkoztatását. Hisz már, és ennek a hitnek lesz tanúja és hirdetője. A tapasztalattól eljutott a hitig. Mert más az, amit látott és más az, amit hitt. Embert látott és sebeket, de hitte a föltámadást, hitte az isteni világot és az azzal való összeköttetést. Az Ür Jézus azért engedte meg Tamás bűnös vonakodását, hogy azután őszinte meggyőződéssel tanúskodhassék arról, hogy „Boldogok, akik nem látták 148