A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

együtt tanúskodjék a feltámadásról, mert az apostoltestület tekintélye, szava­hihetősége nem volna teljes az övé nélkül. Tamás szűköl, hátrál, szeretne meg­menekülni a döntés elől. Végülis úgy dönt, hogy inkább hisz a saját eszének, emberi tapasztalatának, mint tíz társa egybehangzó tanúskodásának. így tu­lajdonképpen az elől zárkózott el, hogy higgye, hogy Jézusban Isten szólt az emberiséghez, hogy Jézus magafeláldozó halála valóban a bűnök kiengesztelése volt. Dacosan inkább vállalja azt, hogy könnyen hitt Jézusban; hogy sem Jézus életének, sem a magáénak nincs értelme ;s véges komédia az élet. Bizonyítsák be neki, hogy Jézus él! De hogyan bizonyítsák be neki, -ha egyszer nem hisz a szavuknak?! Elzárkózik a bebizonyítás egyetlen lehetséges útja elől. Csak sajátmagában bí­zik. Tamás bezárta magát a hitetlenségbe, az evilágiságba, a megváltatlan létbe. ő ugyan úgy gondolja, hogy hű maradt atyái hitéhez, Mózes vallásához, a Tízparancsolat, és a Szövetség Istenéhez, de nem veszi észre, hogy meghami­sítja és értelmetlenné teszi azt, mert abban minden egy jövendő Szabadítom, egy Új Szövetségre és a megígért Lélek-áradásra vonatkozott. Becsületesnek és valóságban gyökerezőnek tartja magát, az igazság bátor bajnokának, holott csak csökönyös önfejűségének, rejtett gőgjének adta tanúbizonyságát. Egyáltalán nem mondható róla, hogy az Isten útjainak alázatos figyelője. ISTEN KEGYELME KÖNYÖRÜL MEG RAJTA. Jézus látható és mégis szellemi jelenléte megtöri Tamás önfejű, gőgös magatartását. Szent János evangé­lista nem úja, hogy Tamás valóban érintette Jézus sebeit; mindenesetre ezentúl sem szeme, sem füle nem kételkedhetik többé; amint kívánta, érzékelheti Ura jelenlétét. Ekkor világít be leikébe előbbi magatartásának tarthatatlansága. Ugyan­abban a kegyelemben részesült, mint apostoltársai. Azok is láttak és hittek: hittek abban, hogy Jézus él és hittek abban, amit Jézus élete jelent - az embe­riség megváltását, az Isten atyai szeretetét, irgalmát, új lelki, Isten Leikéből forrásozó életet, az élet értelmének kinyilatkoztatását. Hisz már, és ennek a hit­nek lesz tanúja és hirdetője. A tapasztalattól eljutott a hitig. Mert más az, amit látott és más az, amit hitt. Embert látott és sebeket, de hitte a föltámadást, hitte az isteni világot és az azzal való összeköttetést. Az Ür Jézus azért engedte meg Tamás bűnös vonakodását, hogy azután őszinte meggyőződéssel tanúskodhassék arról, hogy „Boldogok, akik nem látták 148

Next

/
Thumbnails
Contents