A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

Az Urat és mégis hisznek”, akik csak az Ur jelein keresztül ismerhetik fel a feltámadott Úr Jelenlétét. Tamás ilyen JEL akar lenni. Hite, vérig menő tanúskodása a JEL: Jézus tovább-élésének és jelenlétének a JELE. Mind a tizenegy apostol ilyen JEL: hitük válasz Jézus életükben való jelenlétére. Hitük tanúskodik a megváltás megtörténtéről, az Új Szövetség megkötéséről, a Lélek rájuk - árasztásáról.

Mielőtt magunkra, a mi helyzetünkre alkalmaznánk a mai evangélium tanításait, érdemes megfigyelni azt is, hogy milyen girbe-gurba, FÖL-LE VEZETŐ ÚTON, sőt tagadásokon keresztül ALAKULT KI TAMÁS HITE, míg végül is ő hirdeti Jézust Úrnak és Istennek. A hagyomány szerint tanúskodását vérével pecsételte meg. Kezdettől fogva látta Jézus életét, melynek erkölcsi nagysága, szépsége már önmagában is JEL. A nép meg van róla győződve: Isten szól Jézus ajkán, próféta ő. Tamás ezt hiszi. Csodáit is látja: ezek is JELEK, hogy érzékeléstől eljusson a JEL értelméig, és vallja Péterrel és az egész apostoli testülettel: Jézus nemcsak próféta, hanem a várva-várt Fölkent és Szabadító. De ő sem érti Jézus módszerét és útjait. Le akaija beszélni Jézust, hogy az Úr Jeruzsálembe menjen az ünnepekre. Félti Jézust és félti a maga életét, mégis kész a halálba indulni vele és fölkísémi Jeruzsálembe. Ennek ellenére elfut a kereszttől és nem veszi észre a keresztben a győzelem JELÉT. Hite összeroppan a fájdalom óráiban, mikor földi reményeit összetörve látja. És ezt az összetört hitet nem eleveníti a többiek egybehangzó tanúskodása, nem éleszti a többiek örömteli hite sem, csak Isten rendkívüli kegye. Fájdalmas bizonytalanságokon, ingadozásokon, keresztúton keresztül tisztul, érik, erősödik a hite, míg maga is Jézus JELÉVÉ válik.

Befejezésül foglaljuk össze és alkalmazzuk magunkra az eddig mondottakat. 1) A mai evangélium a tapasztalattól, a pusztán emberi tapasztalattól a hitig vezető utat mutatja be Tamás apostol esetében: a mi utunkat . Elénk állítja a mi önző nehezen-hivésünket, megelégedettségünket azzal, hogy „én már csak ilyen vagyok.” Lefesti azt, hogy mi hogyan utasítjuk vissza az Egyház tanúskodását és ezzel együtt a magához hívó isteni Szót. Bemutatja Isten kegyét, mely ellenállásaink ellenére bevilágít az életünkbe és a belső világosság, ajóság- és szeretet- erők felszabadítása által tanúskodik hitünk helyességéről. 2

2) A mai evangélium minket hív, hogy hitünk révén mi kapcsolódjunk be az apostolok hitébe, és azon keresztül Isten titkaiba, és most már mi legyünk Jézus életének és jelenlétének tanúi és JELEI a mások számára. Ma és ezentúl mi valljuk Jézust Urunknak és Istenünknek, magunkat pedig megváltó tervei eszközeinek.

149