A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

is az imánk, mert az Isten országa a maga teljességében csak útban van!... Kérjük az egész világ keresztény közösségét, egyénileg is, közösségeikben is, csatlakozzanak imánkhoz, hogy valóban megértsük, mit is jelent az, mikor ma az Ország eljöveteléért imádkozunk, és azt is megértsük, mit is kell tennünk ennek a szent célnak az érdekében.”

147

Szentbeázéd- templomtalan magyarohnah

Az Úr Jézus áldottnak mondja azt, aki meg bírja tenni a tapasztalattól a hitig vivő utat. A tapasztalat bezár minket ebbe a látható világba, a bölcsőtől a sírig vezető életbe; a hit megnyitja ezt a szűkös kört és végtelenséggé növeli; a végtelenséget megtölti Isten jelenlétével, és a lélek úgy érzi, otthonára talált. Ezért gratulál Jézus annak, akit nem tart fogva az érzékek és az érzékeken alapuló gondolkodás világa, hanem észre bírja venni Isten jelenlétének a jeleit és ezeken a jeleken keresztül magával az élő Istennel kapcsolódik.

A mai evangélium a tapasztalattól boldog aki nem lát és mégis hisz a hitig vezető utat mutatja be Tamás apostol esetében. Nehogy azt gondoljuk, hogy egyedül Tamás kételkedett az apostolok közül. Inkább így mondanám: a kételkedő apostol típusát akarja bemutatni Szent János, a mi okulásunkra.

TAMÁS A NEHEZEN HÍVŐ EMBER KÉPE, s látszólag igaza van. A maga szempontjából pedig teljesen igaza van; a kérdés csak ez: nincs-e más szempont is, mint az övé,és ha van, nem kellene-e nyitottnak lennie a más szempont iránt még akkor is, ha ez előző szempontjának feladását és egész életének újra-irányítását jelenti is.

Apostoltársai hiába tanúskodnak: Láttuk az Urat! Bármennyire becsüli is őket, de magát még többre becsüli, mint őket együttvéve. Jó lelkek, becsületesek, de naivak, hiszékenyek - gondolja. A Mesterük elvesztése felett érzett fájdalom, az összeroppant remény megbolygatta idegi egyensúlyukat. A halottak nem kelnek ki a sírból, annyi biztos. Szóbeszédnek ő nem fog hinni. Semmiféle tanúskodásnak addig, míg ő ki nem vizsgálhatja — meg nem tapasztalhatja - az Űr jelenlétét. Amit társai kérnek tőle, valami roppant bődületes kérés: elfogadni az ő szavukra azt, hogy egy sírbatett, eltemetett ember él. - A saját tekintélyét adja egy állításhoz, azonosítja magát egy testülettel, és társaival