A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
137 ©^8i@i8a Az új lakótelepen két hete nyűt meg a javítószerviz. Még nem annyira felkapott, hogy egymásnak adnák a kilincset a telep lakói. A kirakat örökzöldjei mögött csend és készület. A szerelők már útra keltek, járják a város címeit. Az irodában csak a vezető ül. Átnézi a rendeléseket - külön a vizesek, külön a gázosok, külön az elektromosok — formálja a másnapi útvonalakat. A műhely felől zümmög az esztergagép. Feri zargatja a gépet. Akár kint dolgozik, akár a műhelyben, mindenütt megállja a helyét. A vezetőnek nem volt szíve kiküldeni a rendelőkhöz, ingerültségek kereszttüzébe. A kislánya négy napja kórházban. Persze, hogy reszket érte. Fertőző májgyulladás. Szemében a féltés ijedelme. Egy galambősz nénike lép most eléje: — Ugye, aranyoskám, jó helyen járok? Nesztelenül lépett be, miként nesztelenül matatnak az egerek. A rendelő mellettünk ... — Harmadik ház ide, harmadik ház oda — ereszkedett le a néniké egy skayfotelbe —, túl a nyolcvanon már ez is messziség. Nem bírnak a lábaim. Húsz éve, még boldogult urammal, bejártuk a Mátrát. Ma hetenként ha egyszer lejövök. De maguknál nagyon szép. Ez a rengeteg növény!?- Orvosiba jobban illenének. Mi csak szerelünk.- Nem engem kell reparálni, aranyoskám. A bojleremet. Szotyorog, zakatol, vizet nem ereszt. Nézzék már meg, mi baja lehet!- Mikor mehetünk?- Jaj, kedvesem, én mindig otthon vagyok. Amióta boldogult uram öt éve itt hagyott, én mindig négy fal között, mindig egyedül. Nem mondom, úgy szép lakás volna, tágas, besüt a nap, csak egy baja van. Nincs benne hang. Ki nyitna rá egy öregasszonyra?- Holnap kimegyünk! Felvette az adatokat, kikísérte a nénikét, majd déltájban,hogy áramszünet támadt, a vezetőnek eszébe jutott:- Te, Ferikém, itt a harmadik házban lenne egy hibás bojler. Nem néznéd meg, amíg tart ez a szünet?- Megnézem, főnök! Két órába telt, mire visszatért.- No, rendbe hoztad? Működik a bojler?- Azzal nincs hiba — és letette az asztalra a rendelőlapot. Az aláírás felett reszketeg betűk: ,Álaguk igazán kedvesek.” Harmadnap beállított a nénike.- Akár az otthon, aranyoskáim, olyan az irodájuk. Derűs, barátságos. A sok növény teszi. Törődnek velük. Mennyit számít egy lakásban is, ha van benne, amit ápolni kell. Ha nemcsak bútorok, falak, szegletek, de csöppnyi élet is.- Csak nem romlott el megint
