A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
13 melyek megtartják és védelmezik a hét napból álló és a vasárnapot magába foglaló hetet, a héten kívül eső napot nem iktatnak közbe, hogy a heteknek egymás után való folyamatossága sértetlen maradjon. Arra az esetre, ha mégis nagyon a- lapos ellenérvek merülnének fel, az Apostoli Szentszék fenntartja magának a döntést. A zsinat fenti nyilatkozatában a Gergely naptárt említi. XIII. Gergely pápának köszönjük, hogy jelenleg a naptári év és a csillagászati év között nincs különbség, vagyis naptárunk azon a napon jelzi a tavaszi-őszi napéjegyenlőséget, a téli és nyári naptérést, amikor földünk a csillagászat tanúsága szerint is nap-kö- zelben, illetve naptávolban van. A legősibb kultúrák naptárszámításának az alapja vagy a holdév, vagy a napév volt. Már a babiloni, asszír csillagászok is igen nagy pontossággal megállapították mind a hold járásának idejét, mind annak az időnek a hosszát, amelynek leforgása alatt Földünk napkörüli pályáját befutja. A Tigris és az Eufrátesz síkságán élő nagy birodalmaknak holdévük volt, később elfogadták az egyiptomi napévet. Az ókori Róma 12 hónapból álló és 355 napos holdévben számította az időt. Ez természetesen sok zavart okozott, amikor a naptárban jelzett évszakok helyett egészen mást tapasztaltak. Julius Ceasar idejében a naptári év 90 nappal különbözött a csillagászati évtől. Ekkor tért át a birodalom a napévre. A tavaszi napéjegyenlőség így március 24-re esett. Mivel a 365 napos év és a csillagászati év között még mindig volt egy negyed nap különbség, ennek korrigálása kapott helyet minden negyedik évben a szökő napon. A különbség azonban még mindig több volt — ha igen kicsivel is — mint a csillagászati év, ezért aztán újabb reformra volt szükség. Mert 1600 év leforgása alatt 10 napra növekedett a csekélyke különbség. Ezt küszöbölték ki XIII. Gergely pápa csillagászai. A pápa 1582. február 14-én írta alá bulláját, amelyben elrendelte, hogy az említett év október 4-e után október 15-ét írjanak. A pápai irat egyben azt is meghatározta, hogy mint kell az újabb eltolódást megakadályozni. Egy esetleges örök naptár első szembetűnő ténye volna, hogy minden esztendőben az újév napja a hétnek ugyanarra a napjára esnék, mondjuk hétfőre. Nos, ha egy évben 365 nap van, osszuk el ezt héttel. Megvan benne 52-szer, és — ez a nagy baj — marad egy nap. Minden szökőévben két nap marad. Vagyis, ha ezt az egy, vagy két napot, amolyan dátum nélküli és névtelen napnak minősítjük, megszakítjuk a heteknek egymásután való folyamatosságát. Láttuk, hogy a zsinat húsvét ünnepének rögzítésében nem talál nehézséget, de annál nagyobbat a heteknek egymás után való folyamatossága megsértésében. Miért ez a súlyos fenntartás? Hogy napok sorából áll akár a hold-, akár a napév, ez már a történelem e- lőtti időkben is közvetlen tapasztalat volt. Hogy a nap éjféltől éjfélig 24 órából áll, és egy órában 60 perc, a percben meg 60 másodperc van, ez viszont szinte a „legújabb" idők tudományos, még inkább gazdasági követelményének megfe
