A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
Mégegyszer: köszönöm neked az életet, és azt az útmutatást, amit halálod révén kaptam. Egy 17 éves lány. 105 SZERETNÉM A PUSZTÁT ZÖLDDÉ VARÁZSOLNI Szeretném a pusztaságot zölddé varázsolni. Minden óra olyan, minta szántóföld. Ekével szeretném felszántani, Belévetni szeretetet, gondolatokat, beszélgetéseket, hogy gyümölcsöt teremjenek. Szavakat szeretnék mondani, amelyek olyanok, minta vetőmag, hogy szívünk, amely néha kiszáradt üresség csak, virágzó kert legyen. Ki szeretném tölteni az időt, ahogy egy hordót szokás: színültig borral, hogy túlcsorduljon és felpuhítsa szívünk szárazságát. Ügy szeretnék élni, mintegy virág, amely ragyogó színeit és lehelletfinom szirmait mindig egy biztos középpont körül nyitja és csukja. Mint egy világ, amely szétfeszíti a bimbó védőburkát, szirmot sziromra növeszt, hogy szépséget és illatot tudjon adni. Mintegy virág, amely mindenki felé nyűik aki magát adja, hogy gyümölcse lehessen, hiszen a zárt virágok terméketlenek maradnak... ( M. Langer nyomán)
