A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
106 I Getszemani A tanítványok aludtak. Egyedül Te voltál ébren — és még az áruló és cinkosai. — Halotti csend volt akertben. Halotti csend volt az égben. Az éj sötétje rádborult és még sötétebb éjben volt a lelked. A halál gyötrelmei vettek körül. Halálos volt a verejtéked. Talán majd a nagy Isten.Akit atyádnak mondottál? Aki fénybe foglalt és szeretett Fiának nevezett? Talán majd a nagy Isten hangja megtöri az éj csendjét, — és akkor az éj süketsége szívsimogató szellővé lesz - a gyenge esti fuvalomban szólt Illésnek az Isten ... vagy a biztonság tomboló ujjongása tör égre szívedből? — Hiszen Mózesnek dörgéssel és villámfényben szólt az Or . . . Talán megszólal mégis a hallgatag Isten, a Mindentlátó? Nem cikkázott villámfény az éjben, szellő sem lengett. Csend volt — a koporsó csendje — (a fegyvercsörgés volt a hantok dübörgése.) Csend volt, a halálnak csendje és sötét: a kertben, a világon, a Szívedben. — csak az áruló fáklya közelgett, a pokoli láng... Csak az éj vett körül, a mindent betakaró nagy koporsó . . . bűnünk sötétje, a reménytelenség köde ült meg mindent. Féregként a föld porában ... — szomjasan, mohón itta verejtéked. Hol van a fény? Hol van az Ég? Hol van most Atyád? — Miért hallgat az Isten? Hallani akar Ő is valamit? — Örökkévaló csendjéből figyelt? Jön-e egyszer egy hang, egy szó, áttörni a süket csenden? Jön-e egyszer egy fénysugár, a sötét földről, a sötét szívekből? Hang és fénysugár, a teremtő örök hangnak felelni? Az Isten atyai szívéig hatoló, igaz felelet? — Vagy mégis meg kell bánnia, hogy megteremtette az embert? — Az Atya szíve soha nem kap méltó feleletet? Halkan, hogy a fűszál sem rezdült erejétől, halkan, hogy ne zavarja az alvó tanítványok álmát... De mert három órán át ugyanaz volt a szó — — és a csepp víz is sziklát váj, ha sokáig hull.. — Halkan, az éjszaka csendjét, a világ süket csendjét a Törvény Hegye dörgésétől hathatósabb hangon megtörte a szó, a döntő, az igazi ... És azt mondtad: ATYÁM. . .
