A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
104 Jézus itt lakik az utcánkban, valahol az utca végén. Tegnap, amikor vele találkoztam, azt kérdezte:Mondd, hogy lehet az, hogy senki nem ismer meg? Arra gondoltam:Nehéz megszokni, hogy válogatás nélkül bárkivel azonosítottad magad... (R.O. Wiemer nyomán) LEVÉL ANYÁMNAK, AKI FELKÖTÖTTE MAGÁT Anyukám! Köszönöm, hogy élettel ajándékoztál meg. Pillanatnyilag nagyon örülök annak, hogy vagyok. Néha nagyonis értem, hogy miért távoztál ebből a világból. Rengeteg erő és energia kell néha, hogy a dolgokat el tudjuk viselni. Nem tudom, hogy én is oka voltam-e annak, hogy végeztél magaddal. Néha nagyon idegesítettelek, tudom. Bocsáss meg érte. Miért hgytál magamra? Talán azt hitted, hogy magam is, vagy a papával együtt kibírjuk nélküled. Persze, úgy, ahogy, mennek a dolgok, halálod hamar megtanított arra, hogy hogyan kell magányban élni. Emlékeimben úgy élsz, mint egy olyan ember, aki nem tudott másnak fájdalmat okozni Pedig sok mindent tettem már az életemben, amiket te nem hagytál volna jóvá - ha megkérdeztem volna. Kábítószereket szívtam, hogy felejtsek. Te viszont a halált választottad erre a célra! Egyik se jó... Szívesen elbeszélgetnék veled, hogy megismerjem a beállítottságodat, hogy aztán erőt nyerjek belőle. Azt hiszem csak amolyan véletlenül becsúszott gyerek voltam, és tudom, hogy úgy érezted, hogy nem leszel képes felnevelni egy gyereket. De azért semmi rosszra nem emlékszem, hogy te olyan lettél volna hozzám, mint egy gonosz mostoha. Csak arra emlékszem, hogy hogyan vettél a karodba, amikor apám meg akart verni. Meg arra is emlékszem, hogyan veszekedtetek rajtam a papával, és hogy hogyan sírtál akkor. Egyesek azt mondják, hogy biztosan idegbeteg voltál. Én azonban nem hiszem. Megpróbálkoztam mindenféle feltételezéssel, hogy miért is történt így, de egyikben sem vagyok biztos. Csak abban, hogy szeretném, ha legalább bennem továbbélnél. Te és a papa vagytok számomra a legjobb emberek. Halálod óta valahogy megkeményedtem magammal és más emberekkel szemben. Hiszem, hogy a lélek tovább él. Hogy az ember akkor is él, amikor itt már befejezte a pályafutását. Ezért nem leszek soha öngyilkos, mert az ember soha el nem menekülhet az élet elől, mert utána újra kellene kezdenem, hogy mindent felépítsek és újra csak kialakítsak mindent magam körül.
