A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
szolgaság vagy édes, meleg otthon; nem törődött azzal sem, hogy pillanatnyi gyengeségből tette-e vagy lángoló szenvedély sodorta akaratlanul és végzetszerűen, vagy konok elszántsággal előre dacosan vállalt minden következményt. A Törvény csak egyet ismert: a közösség érdekét. Éppen azért a Törvénytartó buzgó farizeusoknak nem volt más választásuk, mint hogy az isteni igazságosság érdekében fölcsapjanak az igazságosság vérebeinek. Az Isten igazságossága nevében ítéltek. És gyűlölték Jézust, aki Isten irgalmát hirdette és azt állította magáról: „Én nem ítélek el senkit". (Jn8,15). Jobban gyűlölték, mint ezt az elesett asszonyt; az csak a férjéhez volt hűtlen, Jézus a Törvény szellemét hamisítja meg. Szelíd, de veszélyesebb forradalmár. Végeredményben az ő megkövezését szomjazták. Biztosak voltak benne, hogy most lehetetlenné teszik: benne lesz csapdájukban. Vagy a Törvényt választja, és akkor saját tanításától tér el, — vagy az Irgalomhoz ragaszkodik és akkor a Törvénynek és az igazságosságnak mond ellent. 99 Jézus pedig nem hajlandó választani a Törvény és az Irgalom között, az Isten igazságossága és embermegértő bocsánata között. Mind a kettőhöz ragaszkodik. De a jogi kérdést lelkiismereti kérdéssé változtatja. Nem kezd vitatkozni jogászmódra, hogy ebben az esetben alkalmazható-e a törvény és melyik, hanem nyilvánvalóvá teszi — KINYILATKOZTATJA — jogon és törvényen túl és azok felett, az első helyet az Istennel való viszonyt illeti: ezt csak Isten látja egyedül. Isten az asszony vádlóinak leikébe lát és látja, milyen szándékok mozgatják a vádlókat. Igazsága átvilágítja őket, és azokat, akik most bátran vádolnak, megítéli és nem találja őket különbnek annál, mint akit kövezésre méltónak tartanak. Ha úgy gondolják, hogy Isten igazságosságának le kell rontania a bűnöst, hányszor kellett volna már Isten büntető mennykövének beléjük csapnia? Ha Isten nem csapott le rájuk bűnük elkövetésekor, mi címen akarják ezt az asszonyt megKövezni most? Az Isten igazságossága nevében? Először magukat kellene megkövezniök! A Törvény azt írja elő, hogy a tanú dobja a házasságtörőre az első követ. Jézus nem volt tanú, miért akaiják, hogy ő dobja rá az első követ. Jézus nem mondja, hogy az asszony nem vétkezett; nem mondja, hogy bűne nem volt súlyos; nem mondja, hogy a Törvény elavult és sutba kell dobni. Arra világít rá, mi rejtőzik a nagy törvénytartási buzgóság mögött: a Törvény csak a saját Krisztus—ellenes szándékaik miatt érdekli őket. Még attól sem
