A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
- Miért ne lenne az? Úgy tudom, hogy az ítéletkor azt fogják számonkér- ni tőlünk, hogy mennyi szeretet volt bennünk. Meg aztán a betegség mindig nagyon jó alkalom, hogy a keresztény ember egy kis lelkiséget szedjen fel magára. Megpróbálunk egy kis jópéldát adni a betegeinknek. Ez nem kápláni feladat? A férfiak, azok mindig csak az elvekkel jönnek, meg igazságokkal...- Nem szoktak meglepődni a pácienseid, amikor egy pap helyett te állítasz be hozzájuk?- Már megszoktam. De azt is, hogy a legtöbben nagyon könnyen megnyílnak azért. Néha valóságos életgyónásokat hallgatok.- Tapasztaltad már, hogy egyes emberek könnyebben nyílnak meg előtted, mert nő vagy, mint mondjuk egy pap előtt?- Ez elsősorban a személyektől függ. A múltkor pl. nagyon hosszan elbeszélgettem egy kínai fiatalasszonnyal, akit az ura elhagyott. Azt mondta,hogy egy papnak soha nem tudna így kipakolni.- Mi a véleményed a nők pappászenteléséről? Szeretnél pap lenni?- Nem. Semmi esetre sem.- Miért? Nem volna jó, ha egy-egy ilyen „életgyónás” után megadhatnád mindjárt a feloldozást is?- Gondolod, hogy a jó Isten csak legális utakon adhat kegyelmeket? Milyen Isten volna, ha ennyire meglenne kötve a keze?- Ezek szerint megáldoztatsz olyanokat is, akik nem gyóntak, pedig elkellene nekik? Akik csak éppen valami bánatot indítottak fel?- Milyen rossz lehet neked, hogy ilyen skatulyákban gondolkodsz! Én azt áldoztatom meg, aki kéri, és eleve feltételezem, hogy az illetőnek van lelkiismerete, és nem kémé akkor, ha nem lehetne.- Milyen iskolát kellett ehhez a kápláni álláshoz végezned?- A püspökségnek van egy háromhónapos, egésznapos tanfolyama. Ennek elvégzése után vállalhatunk csak kápláni állást.- Miket tanultatok ott?- Egy kis emberismeretet, egy kis teológiát, még néhány egyházjogi kérdést is, de főleg gyakorlati dolgokat: hogyan és mit imádkozzunk a betegekkel, hogyan kell előkészíteni és „konferálni” egy szentmisét, hogyan tanítsunk éneket, milyen olvasmányokat ajánljunk a betegeknek, hogyan készítsünk hangszalagot az álmatlan éjszakákkal küszködök vigasztalására, a kórházból kikerült betegeknek hogyan menjünk utána, és ilyeneket.- Hogyan juttok el egy beteg lelkivilágához? Megvárjátok, amíg kéri, hogy jöjjetek hozzá?- Nem. Ez hivatalnok-tempó lenne, ami nem fér össze az evangéliummal. Általában „vadászni’ szoktunk. Mindegyikünknek van egy megadott területe a kórházban, amit rendszeresen, naponta végiglátogat. Rögtön feltűnik, ha új beteg jött, és ahhoz magunktól odamegyünk.- Mi van akkor, ha másvallású az illető?- Már megint a skatulyáid szerint kérdezel. Az is ember, Jézus érte is meghalt. Megkérdezzük, hogy miben lehetünk szolgálatára. Ha igényli, a saját 91
