A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
7 t—i nagyváradi káptalan II. András ki- oooooooooooooooooooooooooo rály korából (1205-35) ránk maradt jegyzőkönyvét Váradi Regestrum néven apróságok ismerjük. Töredéke csak annak a jegyzőkönyvnek, mely a káptalan, mint hiteles oooooooooooooooooooooooooo hely előtt lefolyt tüzesvas-próbák és egyéb jogügyletek leírását tartalmazza és annak a kornak jogi és társadalmi viszonyaiba enged betekintést. A tulajdonképpen szétesett és összekeveredett (sorrendjüket vesztett) lapokat először Fráter György nyomatta ki Ko- hazai régiségek lozsváron Heltai Gáspárnál 1550-ben és Exemplum seu rítus explorandae veritatis (az igazság kikutatásának példája vagy szertartása) latin címet adta neki. A tüzesvas-próba az ún. istenítéletnek egy fajtája volt és a középkori perbeli bizonyításnak az eskü mellett egyik legfontosabb eszköze. Abból a babonás hitből fakadt, hogy Isten az ártatlant szükség esetén csodával is megvédi és így az igazságot kinyilvánítja. A perbeli bizonyítási eljárás olyan alacsony fokon állott, hogy bonyolultabb ügyekben a bíró néha elakadt s az ügy elbírálását mintegy az Istenre bízta. A tüzesvas-próbának két faja volt. Vagy izzó vasdarabot kellett csupasz kézbe venni és pár lépés távolságra vinni, vagy egymás mellé fektetett tüzes ekevasakon végigmenni. A próba után a kezeket vagy lábakat bekötözték, a kötést lepecsételték s ha néhány nap múlva, a felbontáskor a seb be volt hegedve, a vádlottat felmentették. A váradi próbáknak komoly jellegét az is növelte, hogy Szent László király sírja mellett mentek végbe. Hazánkban eleinte minden székesegyház istenítéleti hely volt. Kálmán királyunk rendelte el, hogy ilyen próbákat csak a püspöki és nagyobb prépost székhelyeken tarthatnak. Váradon kívül okleveles adataink vannak még az Esztergomban, Kolozsvárott, Budán és Aradon tartott tüzesvas-próbákról. □ A székesegyházi papságból kifejlődött káptalanok közül a veszprémi káptalan egyike azoknak, amelyek változatos időkre tekinthetnek vissza. A város polgárainak szemében nem nagy népszerűségnek örvendett, mert a középkorban a püspökkel együtt gyakorolta a vár és a város fölött a földesúri jogokat. A mohácsi vészt követő zavaros időkben súlyos anyagi károkat szenvedett, a vár török kézre jutásakor (1552) pedig a felsőörsi prépost négy kanonoktársával halálát lelte, más három kanonok fogságba esett, a többiek pedig Pozsonyba, Sopronba, Zalaegerszegre menekültek. Bár a vár maga már 1556-ban ismét keresztény kézre került, a káptalan visszaállítása csak 1630-ban ment végbe, akkor is csak öt taggal. II. Rákóczi Ferenc fölkelése idején Heister tábornok katonái hatoltak be a várba, a nagyprépostot és az őrkanonokot félholtra verték, a kanonoki házakat kirabolták és fenekestül felforgatták. A szatmári béke után megint a város felett gyakorolt földesúri jog adott alkalmat sok vitára és pereskedésre. A polgárok királyi várossá szerették volna alakítani Veszprémet, de a püspök és a káptalan ragaszkodott a régi állapotok fenntarásához. A sok viszálynak aztán az 1848-i átalakulás vetett véget. □ 91
