A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
57 Még elfoglalt missziókon is meg kell találnom az időt rá, és meg is lehet, ha keresi az ember... Ott akarom az évi- és a régi jegyzetek olvasgatása, ellenőrzése által azokat a meglátásokat, kegyelmi indításokat aprópénzre váltani és mindennapi életemben megvalósítani... Akinek sokat adtál, sokért tartozik hálával és aki annyira beláthatta most már annyi év után, hogy csak sok-sok imával megy, annak ez szent kötelessége... 3/ Hűséges követésedre, igazi lélekszolgálatra, minden mise a- latt és után odaadom magam a ” Veled tartok, cselekszem, tűrök, áldozatul adom magam” imával, a Suscipe és a fogadalmi imával, mellétéve a nagylelkűség régi szép imáját... A príma két könyötgését... 4/ Múltam is bizalommal teszem irgalmas Szívedbe... és akarok segíteni, ahol ártottam és múlasztottam... Napi Szt. Margit-, Szt. Erzsébet oráció, édesanyám és szent életű keresztmamám kérése... értük... és a Szent Szűz ante-, in-, post partum (szülés előtti, alatti, u- táni) három Ávéja... 5/ Igazság-kereső (elégtétel, bosszú?) fantáziám nemcsak el kell szenvednem, most már mind világosabban látom, de imává kell átváltoztatnom... hiszen legtöbbször van miért imádkozni... Vagy arról beszél, mi lehetne velem és belőlem, legszebb és legnagyobb ü- gyekben is... Egyház, népünk, a béke ügye... vagy keserít, mit ártanak és múlasztanak mások... vagy Neked ad tanácsot, hogyan kellene a világot kormányoznod és mit kellene velünk tenned... Nem letagadni (mert úgysem tudom), nem keseregni, mert kinek használok vele, de az ügyért, akik állítólag ártottak, akik tehetnek valamit:szenteltessék meg... jöjjön el... legyen mega Te akaratod... 6/ Mert az üresen járó képzelet a veszély (vagy a múltban kesernyésen vájkáló), mint Ágostonról szépen mondotta Goodier, nem hagyhatok én sem nyugtot magamnak... Imába és munkába kell menekülnöm... aj a Zsoltárok mellett és a Szentírás mellett vinni magammal mindenhova a 4 Enchiridiont, vagy valamelyiket és abból napi olvasmány; a Zsinati aktákat és azokat is olvasni nap-mint-nap. b) Jegyzeteim, vázlataim legépelem... c) írok mindennap, akármilyen keveset is, ha csak egyszerű is, ha csak példát, verset emlékezetből, de valamit és azt iparkodom elhelyezni... Akár a Hitélet, akár A Szív, akár a Szolgálat-ban. Mert mindig hirtelen szóval vagy írással ártottam magamnak (ügyeknek, másoknak is... vagy csak támasztottam magam iránt bizalmatlanságot és így kevesebbet használtam, mint tehettem volna; vagy kevesebbre mertek kérni és féltek felhasználni): ilyesmit csak lelkia
