A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-12-01 / 12. szám

©Gnosia SaÄs

573

Köröndi Zsigmond

így kezdődött

Meleg nyári délután volt. Csütörtök. Tizedik emeleti kollégiumi szobámban munka utáni fáradalmaimat enyhítettem vízszintes helyzetben. A nap, bár már jócskán túl sétált a zeniten, perzselően égette a kollégium mocskosszürke beton frontját. Szobám erre a frontra nézett. A levegő vibrált a forróságtól. A szám kiszáradt. Forgolódtam. Morcosán felébredtem. A csapnál vízzel kiöblítettem a szám.Jól- esett a víz hidegsége. A fejem is a vízsugár alá dugtam. Felsőtestem is meg- paskoltam a csobogó hideg vízzel. Megráztam magam. Komótosan megtörölköztem. Jobb lett a közérzetem. Bár ittam, a szomjúság tovább gyötört. Hideg sörre, jeges colára gondoltam. Fehérre mázolt, beépített szekrényemhez léptem. Zakóm zsebében kotorásztam. Találtam egy tízest — apróban. Inget, s könnyű vászonnadrágot húztam fel magamra. Miközben orromban éreztem a hideg sör kesernyés illatát, megindultam a lift felé. A lift működött!!! „Ma jó napunk van" — gondoltam. Mert a lift nem mindig működött. Sőt. A lift csak néha működött. Külföldi licencia alapján készült. Hazai gyártmány. A liftben rajtam kívül nem volt senki. Csattogva, kattogva földet értem. A kantin a földszinten volt.E- lőtte már álltak néhányan. Előttem egy atléta termetű, savószínű hajjal. Fehér nadrágot viselt. A nadrágot gondos asszonykezek vasalhatták. Az inge is vasalt. Kék. „Ez a pasi nem egyetemista" — gondoltam. Még soha nem

láttam. Mellette alacsony, zömök a- lak állt. Hatalmas, vörösbarna szakálla volt. Még őt se láttam. „Nyugatiak"- villant át rajtam. Még két perc volt a nyitásig. A kantinos pontos ember. Előbb sohasem nyitott. Ügyes ember. Akit lehetett, azt becsapott. Mondogatták, hogy évekkel ezelőtt valami főnök volt a vendéglátó iparban. De sokat lopott. Mindenki lop. Ki mennyit tud. A kantinosnak Merzedes kocsija volt. Egyébként kedves ember. Mindig mosolygott. 16 óra 00 perc.Kinyitott.- Két sört, hideget! Húsz deka párizsit, fél kiló kenyeret, 20 deka nápolyit!- Még valamit szabad?- Nem, köszönöm.- Huszonkettő ötven. Mit szabad magának? — fordult már hozzám.- Franco, was willst du trinken?

— hallottam a barnaszakállút.

Jó volt a tippem: külföldiek. Talán nyugatnémetek? Lehet.- Zwei Coca Cola bittel- Noch etwas? - A kantinos is megtanult néhány szót németül. Az üzlet az üzlet!- Mennyi ez? — kérdezi az atléta termetű akadozó magyarsággáI.Ő is megtanult néhány kifejezést magyarul. Vajon miért? „Mennyibe került"-et a- kart mondani. Nem ment neki. De a kantinos már mondja, mutatja. A kantinosnak rossz a kiejtése, nem értik. Leírja: 22,- forint. Az atléta szakállas barátjára néz. Az őrá. De azért a bukszájából előhúz két tízest. Hirtelen elfog valami. Indulat? Düh? Talán. Rekedten megszólalok: