A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
574- Das ist zu viel! Az sok. Nur 12 Forint zahlen... Az atléta rám mosolyog. A kantinos nem érti, mit mondtam. Csak sejti. Haragosan néz rám. Bennem is forr valami. Odaszólok neki:- Ne ijedjen meg, jut is, marad is. Most nem sikerült az üzlet. Majd behozza rajtunk. Egyébként is, mi egyetemisták csórók vagyunk, de hülyék nem. Azért nem kell megijedni. Mi nem megyünk a népi ellenőrző bizottsághoz. A kantinos elborult szemmel hallgat. Kevesen vannak. S kettő ezek közül nem is magyar. Baja nem lehet. Forr benne a méreg. De azért kiszolgál. Én kerülök sorra máskülönben is.- Egy hideg sör, felbontva kérem. Meg egy cola, ne bontsa fel, elviszem.- Tizenhat forint. Betéttel.- Csak tizennégy, de betét nélkül. Az üveget majd lehozom. A kantinos nem szól. De lehet, hogy megfojtana egy kanál vízben. Viszem a sört. Jót húzok belőle.Megtorlóm a szám. Ez jól esett. Indulnék. Valaki a vállamra teszi a kezét.- Haben Sie ein Moment für uns? Az atléta volt. Rámenős hapsi lehet. De mit akarhat? Már mondja is:- Vielen Dank! Ezt még értem. Keveset tudok németül. Elég sokat értek. Beszélni már nehezebb. Ha muszáj, azért elnyöször- gök valamit. Kéri, mutatja, mondja: üljünk le. A kantin előtt van pár szék. Néhány pad is. Leülünk. Bemutatkoznak. Ők is egyetemisták. Tévedtem volna? Mégiscsak brancsbeliek? De nyugatnémetek. Újra furcsán érzem magam. Szóval ők a burzsoázia csemetéi. Mégis csak egy más kaszt. Nekik van pénzük. Látszik rajtuk. Nekem a- lig. Holnap újra kezdődik a meló...E- zek meg talán éppen a Gellért szállóban laknak. No, nem. Azt talán mégse. A Gellért drága hely. Patinás. Kitűnő ellátás van, de meg kell fizetni. A Gel- lértben mindent jól meg kell fizetni. Az ételt, az italt, a szobát, a pincért, a szobalányt. És még engem is. Véletlenül jutottam be melózni. Sok csóró e- gyetemista kér nyári munkát. Kell a dohány könyvre. No, meg sörre is. Olykor a konyak is megengedhető. A rávalót nyáron kell összezsolozsmázni. Nem szégyen az. Már a nagykönyvben is megírták.„A munka átalakítja a társadalmat." De milyen igaz. „A munkabér az új, magasabbrendű társadalomban sem fog megszűnni." Ugylátszik a próféták kora még nem zárult le.„Minden szorgalmasan dolgozó állampolgárnak jogos igénye a munkabér." Meg a borravaló. Nem is olyan rossz az. I- gaz, hogy pofa kell hozzá. De az emberi bőr képes az elszarusodásra. Ezt tanítja a biológia, Hát ez nálam is megtörtént. Tegnap már én is kétszer nyújtottam a markom a belga miniszternek. Kétszer is adott. Én meg legalább háromszor mondtam „merci Mon- seigneur"-t. Közben atléta barátom kérdez.- Egyetemista vagy?-Az.- Mit tanulsz?- Jogot.- Hm. - Érdekesen összenéznek. Mi akar ez lenni? Vallatás? Beugratás? Provokáció? Elhatározom: nem felelek. Már ismerem a csöves módszert. Köszönöm, nem kérek belőle. De aztán mégis megenyhülök. Rájuk nézek. Valami van ezen a két srácon. Valami
