A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
572 3. A Nemzetközi Gyermekév határoktól és munkaterületektől függetlenül minden jóakaratú ember ügye! Mindenki hivatott azon munkálkodni, hogy a gyermekek életkörülményei és fejlődési lehetőségei az egész világon megjavuljanak, de különösen ott, ahol a gyermekek szükséget szenvednek. Félreértés lenne azt gondolni ezek után, hogy a célkitűzések megvalósítása csupán a politikusok és szakemberek feladata. A gyermekek a közvetlen környezetünkben élnek, különböző formákban velünk töltik a szabad idejüket, s ezáltal látjuk és érezzük azokat a problémákat, amelyek a mindennapi életüket megnehezítik. A szabad társadalmakban élő ember joga, de egyben kötelessége is aktívan résztvenni a társadalmi és politikai fejlődésben, s azt a maga módján befolyásolni addig, amíg nem késő. Nézetem szerint az elmúlt évek hibái — különösen a nevelés terén — a teoretikusok, a politikusok és szakemberek utópisztikus elgondolásai alapján történtek. Gondoljunk csupán: — a család felelős szerepének meggyöngítésére, — az ifjúsági munka elbürokratizálására, — a vallási nevelés elhanyagolására, — a számtalan iskolai és pedagógiai kísérletezésre. Ezen kísérletezések, nevelési elméletieskedések helyett inkább arra van szükség, hogy a gyermekneveléssel foglalkozók újra a ma élő gyermekek igényeit vegyék szemügyre. A gyermeknek nem igénye, hogy mint pedagógiai, vagy pszichológiai esetet kezeljék, és felülről beszéljenek vele. A gyermek élni akar, cselekedni vágyik, megértésre van szüksége és őszinte, megbízható kapcsolatokat keres. Legnagyobb vágya, hogy mint embert komolyan vegyék, és igazi élményekben gazdag életet élhessen. Biztonságra van szüksége, és arra, hinni tudjon a jövőben, s az élete értelmét megtalálja. Mindehhez azonban segítségre van szüksége, mint ahogyan a gyermek jogairól szóló Deklaráció 6. pontja ezt röviden összefoglalja: A gyermeknek ahhoz, hogy teljes és harmónikus egyéniséggé fejlődhessen, szüksége van szeretetre és megértésre. Ha csak egy mód van rá, szülei gondoskodnak róla, az ő felelősségük alatt nevelkedik, de mindig olyan környezetben, amely számára erkölcsi és fizikai biztonságot jelent. A Nemzetközi Gyermekév vége alkalmul szolgál, hogy nevelői munkánkon belül lelkiismeretvizsgálatot tartsunk, és számvetést készítsünk arról, hogy mennyiben járultunk hozzá a ránkbízott ifjúság harmónikus fejlődéséhez. Milyen mértékben szoktuk szem előtt tartani a gyermek tényleges igényeit? Mennyire uralkodik nálunk a szeretet légköre? Mit kell tennünk a mai világban, hogy munkánkkal elősegítsük a gyermekek erkölcsi, érzelmi, szellemi és közösségi fejlődését? Számvetésünk végén pedig gondoljunk Holmes mondására: Nem az a fontos, hogy hol állunk, hanem az, hogy milyen irányban haladunk tovább!
