A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-12-01 / 12. szám

570

Először is látja ennek a fiatal országnak a szellemi, kultúrális értékeit. Ez kitűnik abból a módból, hogy megnyilatkozásaiban számtalanszor utalt amerikai püspökök, vezető emberek, írók műveire, szó szerint idézve őket. Másrészt ismeri a problémákat, amelyek a katolikus közvéleményt foglalkoztatják, de ezekben a kérdésekben kivétel nélkül ellenkezőképpen nyilatkozott, mint amit a közvélemény elvárt volna. Ennek oka nemcsak az, hogy mint az egyetemes egyház főpásztora nem is mondhatott mást, mint a hivatalos tanítás. A pápa viselkedése inkább azt mutatta meg, hogy más az, amire szüksége van az amerikai katolicizmusnak: határozott vezető emberre, akinek személyén keresztül Krisztussal lehet kapcsolatba kerülni. Erre a határozott vezéregyéniségre a könnyen anarchiába

vezető pluralizmus miatt van szükség. Mint a lengyel katolikus hetilap, a Tygonik Powszechny cikkírója megjegyezte a pápáról: „látja az amerikai egyházat, látja, hogy olyan csoportok dialogizálnak benne, akik különböző nyelven beszélnek. Nem is értik egymást. A pápa viszont egyesíteni akarja az egyházat. A pluralizmus mellett van ugyan, de bizonyos korlátok között, hogy ne vezessen anarchiába. Helyre akarja állítani az egyházi fegyelmet, engedelmességet és a hivatali tekintélyt. Talán csak a nyelv a probléma, hogy meglátását ki tudja fejezni, hogy ne lássák konzervatívpártinak”. A tekintély fogalma is más volt ezen a pápai utazáson, mint ami Északamerikában megszokott. Nem igényelt egy gettóba zárkózó klerikális magatartást, tekintélyét tudása és határozottsága: személyi értékei alapozták meg. Utazása azt is bebizonyította, hogy az antikatolikus érának vége az Egyesült Államokban.

II. János Pál pápa északamerikai útja a világegyház számára is tanulságokkal szolgál. Mint egy kúriai ember megjegyezte: a II. Vatikáni zsinat utáni kísérletezések ideje lejárt (vagy legalábbis szünetel). Mint ezen az utazáson is kiderült, a Szentatya nem nézi, hogy mekkora tömeg képviseli az ellenzéket, ha az elvek szilárdságáról van szó. Viselkedése azt is megmutatta, hogy a közhasználatú kategóriák: konzervatív és haladó, nem fedik azt a különbséget, amelyet a zsinat e- lőtti és uttáni magatartás felmutat. A pápa minden megnyilatkozása arra utal, hogy a zsinat utáni egyházi életben az ember, az emberi élet, a szeretet feltétlen tisztelete kap hangsúlyt, amihez az ismeretet és erőt Krisztusból merítjük.

Theresa Kane nővér

kéri a nők pappá szentelését