A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
561 már szöges dróttal van elkerítve és a könyörtelenség országa lett. Nekik csak a régi otthon és a gondterhelt szülői arc volt a szemük előtt... Karácsony előtti délután azután elindultak „hazafelé" a kis meggondolatlanok. Csak lassan-lassan bandukoltak, mert kicsi lábuk állandóan belesüppedt a mély hóba. Az útirányt sem tudták. Csupán édasapjuk elbeszélése után mentek, aki mindig azt mesélte gyermekeinek, hogy ,pmerre a csillagok a legszebben ragyognak, arra van a mi otthonunk. " Kikeresték tehát a legfényesebb csillagot, és arrafelé mentek. Már öreg este lett,mikor még mindig bandukolt a két kis hontalan magyar gyerek. Roppantul fáradtak és éhesek voltak... A távolban a fenyők mögött egy kis világosság integetett feléjük. Egy kis templomocska volt, és mellette a papiak, melynek ablakai meleg fényt ontottak az éjszakába... A csöppségek arrafelé tartottak. Az éhség és a hideg roppantul gyötörte őket. Bekopogtak az ablakon. Egy jóságos arcú öreg pap nyitott nekik ajtót. Elcsodálkozva nézett a két kis apróságra, akiknek arcára odafagyott a könny. Szeretettel betessékelte őket a meleg lakásba, de a gyerekek nem értették meg egy szavát sem. Ők otthon mindig magyarul beszéltek, s nem értettek az osztrákból semmit. Az öreg plébános is csak néhány magyar szót tudott csupán. Levetette kabátjukat, cipőiket a szoba padlójára tette száradni, és közelebb húzta az asztalt a meleg kályha felé. Behozott friss, puha kenyeret, megkente vajjal, amit a csöppségek vígan elfogyasztottak. Elsőt harangoztak éjféli misére, majd kis idő múlva másodikat. A kicsik szemei álomra csukódtak lassan-lassan. Az öreg pap mosolyogva elnézte őket, azután lefektette a pamlagra, és betakarta őket, ő maga pedig a templomba sietett... A templomocskában felcsendült a „Csendes éj" melódiája, és a szíveket átfütötte a Karácsony melegségével. A jó öreg pap a szószékről a Szent Család szálláskereséséről beszélt ezen az éjszakán, de gondolatai állandóan a két kis magyar csöppségnél jártak, akik édesen aludták álmukat az ő sezgényes szobájában. A kis templom nem volt messze a városkától, ahol Kosáryék laktak. Igen sokszor ők is átsétáltak szép napfényes délutánokon ehhez a templomocs- kához. Kosáryék nagy izgalomban voltak a két kis gyermek eltűnése miatt. Az apa fölvette meleg kabátját, ha kopottas is volt, és elindult az éjszakában a kicsik keresésére.Először csak az ismerősökhöz kopogtatott be, de mikor sehol sem találta őket, nekiindult az országúinak... Rövid keresés után észrevette a kis lábnyomokat a hóban. Hálásan föltekintett az égre... Már most aztán vígan igyekezett, holott a hó is szállingózni kezdett. Elérkezett a kis templo- mocskához, ahol éppen akkor fejeződött be az éjféli mise. Belülről még hallatszottak az orgona németes akkordjai, de a plébános már künn volt az aj
