A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-12-01 / 12. szám

552

des kivétel. Édes megérdemelte volna, hogy ő is idejöhessen. Mennyit lehet itt enni, és Édes olyan sovány.

Peti szíve haza röppent. Maga előtt látta édesanyja szomorú szemét, a- mint meleg tekintetével simogatja őt. Felvillant egy régi emlék: amikor Édes keservesen sírt:

— Kisfiam... Kisfiam, ellőtték apádat a fronton. Hogy fogok belőled embert nevelni? — És úgy magához szorította, hogy majd meghasadt mindkettőjük szíve. Aztán Édes gyárba járt dolgozni. Reggel olyan korán indult el hazulról, hogy bevásárlásra sem jutott ideje. Délben sem jött haza, a gyárban ebédelt. Ő meg az iskolában kapott dán ebédet. Egy ideig minden jól ment, de aztán beszüntették a dán ebédet. Akkor Édes megint vörösre sírta a szemét. Este pedig zsíros papírba pakolt kis csomagot hoztt neki az anyja:

— Tudod, kisfiam, a gyárban túl sokat adtak nekem ebédre. A felét elhoztam neked. Most felmelegítem. Egyél. — De ő nem bírt enni, mert arra gondolt, hogy Édes csak félebédet evett és nem is vacsorázik. Most meg itt, ebben a gyermekotthonban van minden. Elég lett volna két napra nekik otthon. A könnyek a szemébe tolultak, de férfiasán visszatartotta. Hiszen ő már hat és fél éves, csak nem fog sírni? Tekintete a Mikulás tányérjára surrant:

— Ezeket elviszem Édesnek, — hasadt fel szívében az elhatározás.

— Te Peti, — kiáltott egy szemben ülő kislány — miért nem eszed meg a csillagokat?

— Csak.

— Ha neked nem köll a csokoládé, én szívesen megeszem neked.

— Azt próbáld! - horkant föl Peti. Aztán pártfogást keresve nézett körül.

— Néni kérem, kaphatok egy papirost? - kérdezte a tolmácsot. - Be szeretném csomagolni a Mikulás ajándékát. Hazaviszem.

— Kisfiam, ti három hónapig lesztek itt külföldön. Addigra a fűtött szobában minden tönkremegy.

A kisfiam szó szíven ütötte Petit Hiszen Édes is így szólította. Bizalom gerjedt benne a tolmács irányában. Fogta a Mikulás tányérját, és odament vele a tolmácshoz.

— Néni kérem, mondanék valamit, — súgta — de úgy, hogy a többiek ne hallják. — Félrehúzódtak.

— Tessék megmondani a Jézuskának, hogy nekem ne hozzon karácsonyra új cipőt. Inkább hozzon repülőgépet, nem játékgépet, de igazit. Karácsonykor hazarepülök, és elviszem a Mikulás ajándékát édesanyámnak.

Peti arca átszellemült. Gondolatban ő már utazott is. A repülőgép elsuhant vele a hegyek és városok felett. Leszállt a Dunaparton. Ő meg kiugrott a gépből és szaladt a ház felé. Bekopogott. Édes ajtót nyitott. Egymás nyakába borultak, és ő oda szórta anyja ölébe az ezüst és arany csillagokat. Édes ámult- bámult...

A tolmácsnak úgy tűnt, hogy Peti arcán édes mosoly lebben át, és sötét szemében végre felcsillan a megajándékozott gyermekek öröme.