A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-12-01 / 12. szám

A mosakodás komplikált művelete után a tolmács maga köré gyűjtötte a gyerekeket az étterem bejáratánál.

— Jó hírt mondhatok nektek. Itt járt a Mikulás. Minden gyerek terítéke mellé tett egy virágos tányért, és arra rakta az ajándékait. Azt üzeni nektek, hogy előbb egyétek meg a meleg vacsorát, amit az intézet ad nektek, és csak azután nyúljatok a Mikulás ajándékához. Megígéritek?

— Megígérjük! — zengték ünnepélyesen, éstódultak az étterembe.

Tágranyílt szemmel, némán bámulták a csodát. Virágos tányérokon pazar kincsek tündököltek: ezüst és aranypapírosba bújtatott csokoládé csillagok, virágalakú aprósütemények, mandula, mogyoró, dió és a tányér közepén valami sárga gyümölcs, aminek mandarin a neve, és amilyent ők még soha életükben nem láttak. Mialatt boldogan kanalazták a levest, kíváncsi tekintetük állandóan a Mikulás ajándékait kémlelte.

— Milyen okos az itteni Mikulás, hogy pont azt hozta nekem, amit annyira szeretek! - lelkesedett Micike.

— Nem okos — ellenkezett Laci. — Az én papám azt mondta, hogy most olyan nehéz időket élünk, hogy csak praktikus ajándékot szabad adni a gyerekeknek. Az én cipőm csupa rongy. Azt hittem, hogy nekem a Mikulás új cipőt fog hozni.

— Szégyeld magad! — pírongatta Micike. - A Mikulás csak ennivalót hoz. Az új cipő olyan nagy ajándék, hogy azt csak a Jézuska hozhatja karácsonyra.

— Néni kérem, — kérdezte Matyi a tolmácstól — itt leszünk még karácsonykor?

— Itt lesztek.

— Akkor tessék szólni a Jézuskának, hogy nekem is hozzon új cipőt, mert az enyém is rongyos.

— Az enyém is! — mondták többen és kidugdosták lábukat az asztal alól. Egyszerre panaszkodott valamennyi: — Az én cipőm talpa lyukas. Az enyémnek lekopott az orra. Én a bátyám cúgos cipőjét hordom. Le is esik a lábamról.

— Minden jó gyereknek új cipőt fog hozni a Jézuska karácsonyra, — bíztatta őket a tolmács.

Ünnepélyes lett a hangulat. Vacsora után végre hozzányúlhattak a Mikulás ajándékához. Akkor megindult a kereskedelmi forgalom.

— Ha adok neked egy diót,hány szem mandulát adsz érte? Elcseréled a csokoládét süteménnyel?...

Vidáman pattogtak a dióhéjak. Fogytak a nagy kincsek. A boldogságtól áthevült gyermekek közt csupán egy Peti nevű, vézna fiúcska ült fásultan, magá- baroskadtan. Rá sem hederített a Mikulás tányérjára, mely érintetlenül állt előtte. Arcocskája olyan riadtságot tükrözött, mintha valami ijedt, sírós érzés fojtogatná belülről. Szívét kegyetlenül marta az érthetetlen igazságtalanság: édesanyja miért nincs itt mellette? Miért nem jöhetett vele? Tudta ő jól, hogy minden gyerek mamájának otthon kellett maradnia, de Édes nem olyan, mint a többiek. É551