A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
543 ben elmélyedő imára van szükségünk. 3. Végül néhány szó az apostolkodásról. Az imának ehhez is van köze. Az ima az Istennel való foglalkozás, az apostolkodás pedig abban áll, hogy másokat vezetünk hozzá. Csak annyiban tudunk másokat az Istenhez vezetni, amennyiben magunk is kapcsolatban vagyunk vele. Sokaknak nagy az apostoli buzgalma anélkül, hogy az imára ugyanannyi gondot fordítanának. Egyesek nyíltan meg is mondják, hogy ima helyett inkább apostolkodnak. Ezt egy szép mondással igyekeznek alátámasz- tani':Elhagyom az Istent, hogy megtaláljam Őt.Ezze\ azt akarják mondani: elhagyják az Istent az imában, hogy a felebaráti szolgálatban találkozzanak vele. Kétségtelen, hogy a felebarát szolgálata az Istenhez vezet. Ez tárgya volt a második fejezetnek. De az élet meghittség és kifelé fordulás, ma- gunkbaszállás és kifelé való aktivitás. A puszta szolgálat önmagunktól való menekülés is lehet, és a kizárólagos bensőség önző bezárkózottság. Az é- let a kettőnek dinamikus egysége. Ezért konkrétan véve, ha valaki apostolkodik anélkül, hogy ideje lenne az imára, vagy nem is tartja az imát szükségesnek, lenne hozzá egy kérdé- sem:uAmikor mégis imádkozol, hogyan vég zed?1 Ugyanis, ha imája csak szóbeli, akkor Istennel való kapcsolata és apostolkodása is csak szóbeli. Az embereket is csak szóbeli kapcsolatra fogja vezetni az Istennel. Amit az Istenről közölni fog, csak kereskedelmi jellegű propaganda lesz:*lgyál friss coca-colát," "Higyjél Jézus KrisztusbanlSzavainak minősége és ereje ugyanolyan jellegű lesz, mint az üzleti hirdetéseké. Csak szavakat közvetít, mert az Istennel is csak szóbeli kapcsolata van. Ha imája elmélkedő, valami szellemit is át fog adni. Néha hall az ember szentbeszédeket, amelyek pl. nagyon világosan szólnak a Titokzatos Testről, a kegyelemről, az Egyházról mint Isten népéről, az evangélium követelményeiről stb. Minden nagyon világos, logikus, de mikor hazamegyünk, csak új gondolatokat viszünk magunkkal, amelyek a- ligha juttatnak közelebb az Istenhez. De ha valaki túlhaladva a hangsebesség határán, szíve szerint és szívhez szólóan beszél az Istennel, - amiről a 4. fejezetben volt szó -, életet fog közvetíteni. Érzelmileg kapcsolódik az Istenhez, és ezt meg lehet érezni. Ha ezenfelül imájában még belső összeszedett- séget is elér, az isteni élet komolyabb sugárzása kezdődik el. Ha az Isten jelenléte mélyebb békét eredményez, még ha nem is végez kimondottan a- postoli munkát, mégis közöl valamit az Istenről. Az ember sugározza azt, ami. Ez a tulajdonképpeni apostolkodás. Ez tanuságtétel Jézus Krisztusról. Nem elvont gondolatok, vagy puszta szavak, hanem élő tanuságtétel. Az a- postolkodás sokkal inkább életforma, mint külső szervezet. Ezért, ha valaki nagyon apostol- kodik, de imaélete gyerekcipőben jár, sokkal jobban tenné, ha saját maga felé apostolkodna, és amikor közelebb jutott az Istenhez, bőségesen visszanyerné az imában^elvesztegetett" időt. ☆ ☆ ☆ A könyv végére érve, szeretnék még néhány pontot kiemelni,amelyek
