A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
534 ezzel az emberi és isteni szeretettel e- gyütt az ő egész belső világát, összes érzelmét, erényeit is, melyek együttvéve, tehát teremtett és teremtetlen, emberi és isteni szeretete és lelkének minden indulata őt arra késztette, hogy magát áldozatul adja értünk, s az Egyházért, az ő jegyeséért. Mindez pedig világosan mutatja, hogy a Szent Szív tisztelete nem osztja meg Krisztust, Inkább arra emlékeztet nagyon hathatósan és szemléletesen, hogy Krisztus egy. Ahogyan az emberben az érzelmi és lelki szeretet egy, ugyanannak az embernek a szeretete, ugyanúgy, sőt mégjobban az emberi és isteni természet egy személybe vont egysége miatt az emberi és isteni szeretet a legszorosabb egységben van egymással, s ugyanannak az isteni személynek irántunk megnyilvánuló szeretete. De éppen ezért nem is fedi el előlünk Krisztus személyét, és nem áll közénk, hogy ne vegyük észre Őt magát, hanem ellenkezőleg, nagyonis gyújtópontba helyezi azt az Isten-embert, aki maga a Szeretet. Reátekintve éppen az Isten lényegét ismerjük meg, és lelkűnkben ehhez a Szeretethez e- melkedünk fel, hogy imádjuk abban a Szívben, amely a legtökéletesebben kifejezi azt. A Szentatya e körlevelében a- dott tanításában még tovább megy és rámutat arra is, hogy Krisztus Szíve szimbóluma még Isten szentháromsá- gos szeretetének is. XII. Kúsznak ez a tanítása egy nagyon egyszerű és általánosan elfogadott teológiai alapelven nyugszik. Ám itt is - mintegy zárójelben - már előre hangsúlyoznunk kell, amit a Második Isteni Személy lyel kapcsolatban mondtunk: semmiképpen sem foglalja magában ez a megállapítás azt a feltételezést, mintha valami teremtett dolog, legyen az bár az Isten-ember teremtett Szíve, megfelelően szimbolizálná az Isten végtelen, szentháromságos szeretetét. Ez a teológiai alapelv azt mondja nekünk, hogy a háromszemélyü egy Istennek egy természete, egy lényege van, s ez az egy természet az egyetlen elve az isteni tevékenységnek kifelé, vagyis olyan tevékenységének, amely Istenen kívül, nem az ő belső életében fejeződik be. Másszóval ez azt jelenti, hogy minden teremtmény létrehozó oka maga az isteni lényeg, és maga a szeretet is, amellyel Isten a teremtményét szereti, az egy Isten szeretete három személyben. Tehát az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretete az ember iránt egyformán mindegyik személynek a szeretete. Tehát nem lehet Krisztus isteni szeretetét felmérni anélkül, hogy ugyanakkor ne vennénk tudomásul, hogy ez a szeretet ugyanakkor az Atyához és a Szentiélekhez is tartozik. Ami három személy szeretetének tűnhetne fel a számunkra, az valójában egy szeretet: a három Isteni Személyé. Ez az egységes szeretet volt az, amely Krisztus emberi akaratát befolyásolta, ez inspirálta, hogy életét adja az emberért, ez a szeretet hatásaiban emberi, fizikai Szívére is kiteijedt.Épp ezért Krisztus Szíve ténylegesen szimbolizálja nemcsak az emberré lett Fiú- Isten, hanem az Atya és a Szentlélek szeretetét is. De szintén ebbe a megállapításba vezet egy másik megfontolás is. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk,
