A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-12-01 / 12. szám

535

hogy Krisztus szeretete megváltói szeretet, mert egész életét ez irányította a keresztáldozat és megvátásunk felé. Megváltói szeretet volt, amely Őt arra vitte, hogy emberré legyen, hogy elviselje a názáreti- és apostoli életének fáradalmait, küzdelmeit, megaláztatásait, hogy az Eucharisztiát alapítsa, hogy papokat rendeljen és szentségeket, hogy édesanyánkul adja saját édesanyját is. Ez a szeretet vitte arra, hogy elviselje a szenvedést, kereszthalált. Ez a megváltói szeretet dobogtatja most is Szívét: ez a Szív most is záloga minden isteni kegyelemnek és örök boldogságunknak. Ezért a Szentatya nem habozik kijelenteni, hogy a Szent Szív nemcsak szimbóluma, hanem teljes össz- foglalata a megváltásunknak. Ez azonban nemcsak a Második Isteni Személy műve, hanem az Atyáé és a Szentléleké is. Ebből pedig magától adódik a következtetés, - ugyanaz, amelyre az e- lőbbi megfontolásból is jutottunk, - hogy a Szent Szív valóban joggal szimbóluma a Szentháromság szerete- tének is.

Ebből nyilvánvalóan következik, - s a Szentatya ezt nagyon hangsúlyozza, mert sokak felfogása ezzel ellenkezik, — hogy a Szent Szív szemlélete és imádása semmiesetre sem áll az Isten és a lelkek közé, mint akadály. Sőt, épp az ellenkezője igaz. Hiszen a szimbólumot soha nem használjuk arra, hogy megrekedjünk nála, hanem, mint minden jel és jelkép, így Krisztus Szíve is arra való, hogy az elmét, a szívet felemelje annak szemléletébe és imádásába, aminek a jele. Azt is meg kell állapítanunk, hogy ha valami anyagi, fizikai dolog önmagában véve is alkalmas arra, hogy a szellemit, az érzékfelettit, a természetfelettit közel hozza hozzánk, akkor annak felhasználása is megfelel az emberi természetnek, mely a szelleminek és az anyagi valóságnak az egysége. Nem ez volt-e Isten eljárása a Megtestesüléskor? A karácsonyi pre- fációban ez a gondolat jut kifejezésre, ahol ezt olvassuk: ^g istent látható alakban ismerjük meg, felemelkedünk a láthatatlan világ megismerésére." Az egész anyagvilág, annak szépsége, végtelenbe mutató nagysága, kifogyhatatlan rejtelmei nem a legérthetőbb nyelv-e az ember számára Isten létéről, szépségéről és nagyságáról?

Ezek után megérthetjük, hogy XII. Piusz pápa, mint az Egyház legfőbb tanítója, határozottan kimondja, hogy a Jézus Szíve tisztelet nem csupán egy a többi közül, amelyet alkalmasint elhagyhatunk, vagy könnyen vehetünk, sőt esetleg elvethetünk, hanem olyan kötelezettség, amelynek célja éppen az, hogy a keresztény tökéletességre^ elvezessen bennünket. Hiszen az Üdvözítő Szívét tisztelve tulajdonképpen a legfőbb kötelességünknek teszünk eleget, amely abban áll, hogy a legfőbb parancs szerint minden gondolatunkkal, érzelmünkkel és cselekedetünkkel együtt Teremtőnknek és Megváltónknak szenteljük magunkat, éspedig az iránta való szeretetből. Nincs, és nem is lehet nemesebb Istenszolgálat, mint az, hogy hódolunk sze- retetének. Ez pedig nyilvánvalóan a Szent Szív tisztelete. Innen van, hogy maga az Üdvözítő, de földi helytartói is oly melegen ajánlották a Szent Szív tiszteletét.

Azt sem szabad azoban elfelej-