A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
533 teletnek nemcsak az Egyházon kívül, a nem-katolikus keresztényeknél is sok ellensége volt, sőt mind a mai napig van, hanem katolikus részről is sok kifogás hangzott el ellene, és úgy látszik, a legutóbbi két évtizedben a katolikus hittudósoknál is erősödött a kritika hangja. Ám a nehézségek e tisztelet ellen könnyen eloszlanak, vagy fel sem merülnek, ha XII. Piusz pápa e körlevelének világánál szemléljük a Jézus Szíve tiszteletet. A körlevél alapján adott ismertetésünknek első részében (lásd A Szív, 1979. november) láttuk, hogy az Ur személyét Szívének tiszteletével nem szedjük szét, azt nem i- mádjuk és tiszteljük elvonatkoztatva személyétől, hanem Szívére tekintve egyben az ő szeretetének a szimbólumát is látjuk abban, és így tisztelve és imádva mind a kettőt, tulajdonképpen isteni személye előtt hódolunk és iránta fejezzük ki a szeretetünket. Minthogy Krisztusban nemcsak egyféle, emberi szeretet van, hanem isteni szeretet is, behatóbban meg kell fontolnunk, mily isteni szeretet az, a- melynek szimbóluma az Ur testi Szive. XII. Piusz ebben a körlevelében félreérthetetlen tekintéllyel tanitja, hogy Krisztus testi Szíve annak az isteni szeretetnek is a szimbóluma, mely sajátosan a második isteni Személy, az Ige szeretete. A Szentatya ugyan elismeri, hogy az Egyházban csak lassan vált ismertté és tudatossá, hogy Krisztus Szíve az emberi szeretetén kívül isteni szeretetének is szimbóluma, mégis már a XVIII. században előtérbe kerül e tiszteletnek egyik legfontosabb célja: megújítani szimbolikusan annak az isteni szeretetnek az emlékét, amely szeretet arra késztette a Megváltót, hogy magát engesztelésül adja oda az emberek bűneiért. Ezzel a megokolással engedélyezte ugyanis XIII. Kelemen pápa Róma és Lengyelország számára a Jézus Szíve misét, s így egyben rámutat arra, hogy a Megváltó Szíve annak az irgalmas isteni szeretetnek is a képe, mely a megtestesült Igében oly túláradóan megvan. Természetesen a végtelen isteni szeretetnek semmiféle teremtett dolog, tehát Krisztus emberi Szíve sem lehet egyértelmű és teljes kifejezője. De ez a Szív mégis magán hordja annak az isteni szeretetnek a bélyegét, mellyel Isten oly mérhetetlenül szerette emberi szívén keresztül is a bűnbe süllyedt embert. Krisztus Urunknak képe, vagy szobra is emlékeztethet minket erre a szeretetre, s ezért tiszteletünkkel övezzük azt, még inkább méltók tiszteletünkre szenvedésének ereklyéi, a szögek, a szent Keresztfa, mert minden képnél és szobornál közelebb hozzák hozzánk és jobban megértetik velünk azt a szeretetet, mely az Isten Fiát arra indította, hogy érettünk magát a kereszthalálnak alávesse. Ám mennyivel inkább, és mennyivel tökéletesebben emlékeztet minket az isteni Megváltó szeretetére az ő Szíve, melyet ez a végtelen isteni szeretet dobogtatott, s amelyet a kereszten lándzsa döfött át, miután értünk keserves kínok között meghalt. Ekként ez a Szív minden más tárgynál tökéletesebben elénk állítja nemcsak emberi, de isteni szerete- tét is, s ezért, amikor ezt a Szívet i- mádjuk, rajta keresztül imádjuk nemcsak a Megváltó emberi szeretetét, hanem teremtetlen, isteni szeretetét és
