A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
51 az egyedül-léttől, magányosságtól. Vagy mert minden ismerőse, rokona, barátja már meghalt, vagy ki-ki ment a maga útján és őt elfeledték. A régi kapcsolatok megszűntek, mégha családdal is él, a korosztályok közti ún. szakadék oly nagy, hogy szinte idegenként élnek egymás mellett egy házban is, s azt érzi, hogy egyedül van. Az idősebb emberek magányossága tele van szenvedéssel. Mert a magány szenvedés. És itt tapasztaltam Krisztus jelenlétének jelentőségét és szerepét az az emberiség öregedő szektorában. A statisztika szerint egyes országokban 50 éven belül kb. 50 százalék lesz öreg és magányos. Ezek képezik a hétköznap is misére járó asszonyok vagy férfiak zömét. Ezek közül kerülnek ki a még kevés nappal is nyitvatartható templom szentséglátogatói. Ezek innen merítenek e- rőt és vigasztalást. Mintha Krisztus ott, a Kafarnaumi-beszéd színhelyén, vagy az utolsó vacsora termében, vagy a keresztre felmagasztalva ég és föld között, isteni jövőbelátásával ezt a kétezredik évben élő embertömeget szemlélte volna és "emberileg spekulálva" mondhatnánk, hogy ezeknek a magányos embereknek a lelki haszna is bele lehetett kombinálva a csodálatos Jelenlét kitervezésébe. Sajnos, a múlthoz képest, mind kevesebb papot látni a templomok délutáni homályában ennél a forrásnál merítgetni nemcsak a- zért, mert lényegesen megcsappant a papok létszáma a világon és így rettenetes sok a dolguk, hanem talán azért is, mert ők megszokták az egyedülvalóság és magányosság érzését és nem szenvednek annyira miatta, nem érzik annak terhét, mint a társas élethez szokott hívek tömege. Jó volna ezt a szempontot néha kidomborítani a homíliák- ban és élő példával is élen járni a titokzatos Jelenlét látogatásában az ott erőt és vigaszt keresők számára. Magyary Csilla Az Ősködben... Életünk kezdődött az ősködökben, mikor az Ur az űrben lebegett. Még nem volt Nap, Hold, csillagok, virágok, nem volt idő, szárazföld, tengerek. Még nem volt semmi, de volt Isten, aki VAN s Kiben öröktől fogva mi vagyunk, mert a gondolat örök az Istenben és mi gondolatából származunk.
