A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
52 Lelkünk véges földi testbe lehelte - a földet értünk teremtette meg - s oly hatalmasnak képzeljük magunkat! parányi földi hangyák, emberek. S nem tévedünk! Hatalmasok vagyunk mi! Az Ur önnön képére alkotott és nékünk adta lelke sugarából hatalmunk: a szabad akaratot. Választásunk szabad jó s rossz között, míg itt járunk a földi tereken s választásunktól függ az öröklétben a végső boldogság, vagy a gyötrelem. Hitter József A főparancs problémája első és legfőbb parancs, mint jól ismerjük, az, hogy szeressük Istent teljes szívünkből, teljes lelkűnkből és minden erőnkből (Máté 22, 37). A probléma ezzel magától felvetődik: hogyan szerethessünk még valami vagy valaki mást, ha az Isten-szeretete teljesen lefoglalja szívünket s így nem maradhat semmi szeretet mások iránt. Egy egyszerű példával megvilágítva ezt a problémát: ha egy asszony teljes szívéből szeret egy férfit, a feleség férjét, hogyan szerethet más férfit is. Bár a probléma olyan egyszerű, hiszen benne van a probléma megfogalmazásában, érdemesnek látszik a megoldást pár szóban kifejtenünk. Ha a felebarátot vagy bármit is önmagáért szeretünk, mert jó, kedves és sok szép emberi tulajdonsággal rendelkezik, akkor kétségkívül a második parancs, hogy ti. szeressük a felebarátot, nem állhat fenn, hacsak az első érvényét nem veszti: vagy az Istent szeretjük, vagy a felebarátot, vagy mind a kettőt, de nem teljes szívből s így az első parancsot már sem teljesítettük. Következőleg a felebarátot nem szerethetjük jótulajdonságaiért, azaz természetes szeretettel az Isten szeretet rovására. A megoldás csak az lehet, hogy felebarátot nem önmagáért, az ő jótulajdonságaiért, kedvességéért, stb. szabad szeretnünk, hanem Istenben és Istenért. Mit jelent azonban ez? Azt jelenti, hogy én ugyan őt nem szeretem, ám az Isten kedvéért mégis megajándékozom szeretetemmel: jót teszek vele, kívánok neki minden jót, elviselem és kész vagyok áldozatot is hozni őérte. (Mert ugy-e a szeretet ez, tett és nemcsak puszta szó?) Ezt jelentené tehát a felebarátot szeretni Istenért, Isten kedvéért? Nem. Semmi esetre sem. Igenis, a felebarátot
