A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám
515 ami benne a legfontosabb, de egyben olyan végtelenül mély, hogy a legnagyobb szentek és tudósok sem képesek arra, hogy kimerítsék titkát. A kereszténységet minden kornak, minden embernek újra fel kell fedeznie a saját maga számára. Induljunk hát neki Isten segítségével együtt ennek a felfedező útnak. Magyar nyelven a kereszténység szó hasonlít a kereszt szóhoz. Ezért sokan azt hiszik, hogy a kereszténység a keresztet nagyra tartó vallást jelent. Persze igaz, hogy a keresztények nagyon nagyra tartják a keresztfát, amelyen Jézus szenvedett. De a magyar keresztény szó mégsem a kereszt szóból származik, hanem a christianus szónak magyaros kiejtése. Ez pedig azt jelenti, hogy krisztusi. Már az apostolok korában így hívták Jézus Krisztus követőit, amint arról az A- postolok cselekedeteinek könyve beszámol (11,26). Ez az elnevezés nagyon találó, és rávezet bennünket a kereszténység lényegére, amely nem más, mint éppen Jézus Krisztus. Ha tudni akarjuk, mi a kereszténység, azt kell felkutatnunk, kicsoda Jézus Krisztus, miért nevezik Jézust Krisztusnak, mit tett Jézus Krisztus, mi történt Jézus Krisztussal. 1. JÉZUS, AKIT KRISZTUSNAK HÍVNAK A zsidó nép hite és várakozása Jézus' a názáreti Mária fia' közel kétezer év‘ vei ezelőtt élt és működött Palesztinában, a- zon a területen, amelyet ma jórészt Izrael állam foglal el. Az ország lakosságának többsége akkor is a zsidó néphez tartozott. Jézus idejében a római birodalom fennhatósága alatt állott a Földközi tenger egész környéke, így Palesztina is. A görögök, rómaiak érezték, hogy ennek a népnek a hite más, mint az akkori világ mindenféle babonával kevert sokistenhite és vérszegény valláselméletei. Izrael Istene élő Isten. Egyetlen fenséges Ur. Mindenható erejével teremti és kormányozza az egész mindenséget. Az ő lehelete minden élet forrása. Sem szobor, sem kép nem ábrázolhatja, annyira felette áll minden emberi szónak és képzeletnek. És mégis, ez a titokzatos, fenséges Isten nincs távol az emberektől. Szeme rajtuk pihen, szíve értük dobog. Parancsa az, hogy jók legyünk, hogy szent akaratát teljesítsük. Haragra lobban, ha bűneink ocsmánysága fertőzi meg a jónak teremtett világot, ha az emberek elhagyják őt, az élő vizek forrását (Jeremiás 2,13.), és egymást tépik, egymást marcangolják. Büntetését a megátalkodott gonosz el nem kerülheti, de irgalma nem ismer határt, és újra, meg újra megbocsát a megtérő bűnösnek. Ez az Isten őseinknek kinyilatkoztatta magát - hirdették a zsidók. Szavát intézte hozzájuk, szövetséget kötött ősükkel. Ábrahámmal, szövetséget kötött választottja, Mózes által az egész nemzettel. Megígérte, hogy ő lesz a mi Istenünk, megköveteli tőlünk, hogy mi csak az ő népe legyünk. Leheletét árasztotta választott prófétáira, Izaiásra, Jeremiásra, Ezekjeire és annyi másra, őáltaluk az Isten hatalmas szava szól hozzánk: Legyetek szentek, mert én Szent vagyok!
