A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám
516 (Leviták 11,45). Hűséges az Isten: megtartja szövetségét. Sőt eljön az idő, amikor új, még nagyszerűbb szövetséget köt velünk: szívünk mélyébe vési törvényét (Jeremiás 31,31-33), lelkünk mélyébe önti Szentlelkét (Ezekiel 36,27). Elküldi akkor majd választottját, aki maga lesz a megtestesült szövetség (Izaiás 42,6)., és saját életét áldozza fel, hogy megmentsen bűneinktől. Ő lesz az Isten és az ember végső találkozópontja: nemcsak izraeliták szabadítója, hanem minden nemzetet beragyogó fényesség. (Izaiás 42,6) Eljön majd a nap, amikor új eget és új földet teremt az Isten (Izaiás 65,17), örök létre talál majd abban minden Istennel egybeforrott élet. Mert Isten nem leli örömét az élők pusztulásában, hisz mindent azért teremtett, hogy éljen (Bölcsesség könyve 1,13-14). Ez volt a zsidók hite. Ez a láthatatlan Isten, az ígéret Istene volt nekik a legélőbb valóság. Különös ez az Isten, aki annyira felülmúl minden emberi képzeletet, és mégis annyira emberi. Manapság sokan úgy vélekednek, hogy tudatlan emberek gondolták ki az Istent a maguk képére és hasonlatosságára. Nem inkább fordítva áll a dolog? Nem az-e inkább az igazság, hogy Isten teremtette az embert a maga képére és hasonlatosságára, amint a Biblia legelső könyve, a Teremtés könyve mondja (1,26)? Ezért ég minden ember lelke mélyén az értelem lángja, amely képes felfedezni és megragadni az igazságot, ezért rejtőzködik minden ember szíve mélyén a vágyakozás a jóságra, amely — akárhogy fojtja is el ezerszer a szenvedély és az önzés — mégis mindig csak azt súgja: Légy jó mindhalálig, ezért tud az ember önzetlenül szeretni és a szeretetért életét áldozni, ezért kifürkészhetetlen titok minden ember léte, amit sem maga, sem mások soha ki nem meríthetnek. Igen, az Isten képmása az ember, ezért szól az Isten emberi szóval az emberhez, és ezért lehet emberi szóval beszélni az Istenről. Persze ugyanakkor tudjuk, hogy az Istenről szóló emberi szó, bármennyire fönséges is, csak gyerekdadogás, éppen csak, hogy megsejteti a mindent felülmúló Isten létének titoktengerét. Valóban rejtőzködő Isten vagy te, Izrael istene és Szabad ítója- kiáltotta már Izaiás (45,15). Ó Uram,arcod keresem, arcod ne rejtsd el tőlem- zengi a zsoltár (28,9). Azért rejtőzött el az Isten, hogy keressük - magyarázza Szent Ágoston. — És azért végtelen az isten, hogy örökké tovább keressük, akkor is, ha már megleltük. Izrael társadalma Jézus korában lzrael néPe tudta- ho9Y élete ennek az Istennek színe előtt folyik. Ilyen nép fia volt Jézus. Az ő számára még inkább, mint bárki másnak, ez az Isten volt minden. És mégis: rövid néhány évi nyilvános működés révén halálos összeütközésbe került az akkori zsidó társadalom minden csoportjával. Hogy megértsük Jézust, tudnunk kell, miért és hogyan történt ez. A Jézus életét elbeszélő írások: az evangéliumok és egyéb történeti források élénk képet adnak nekünk az akkori társadalomról. Az országban a legmagasabb hatalom képviselője Jeruzsálemben Pilátus volt, északon, Galileában pedig — ahol Jézus életének legnagyobb része lefolyt — az ifjabb Heródes. Pilátus, a
