A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám
491 Ámulva állok, — vén szárazföldi medve, - Mint egy remek film, pereg a vizi élet! Pikkelyes testek villogó gyémántékeszert Imitálnak a kövek közt kergetőzve! Nem érzékelik, hogy nézek, lesek rájuk.- Más világ van az üvegfalon túl, s innét! - Mi emberek az Istennek jelenlétét Vaksi szemünkkel ugyanígy sohsem látjuk! Pedig üvegfal sincsen közte és köztünk, Csak a bűn mindent elzáró barrikádja! Megpillantását rút szívünk nem is váija, Emberségünkből mindinkább kivetkőzünk! Egy hal idejött. Hosszan arcomba bámul. Sikerült néki tán engem felfedezni? ... — Én is próbálok, Uram, szemedbe nézni A földi élet csúf akváriumából! Split, 1974. HANGYA A FÉNYPOHÁR PEREMÉN Valaki ott fenn, igen magasan Megfacsarta a roppant Nap-narancsot! ... Aranyló leve, a reggeli fény A sziklák szürke oldalán lecsorgott. Megtelt vele a kék kristáylkehely, A Dancse-öböl pasztellszínű medre. Ami túlcsordult csipkés peremén, Agávék, pálmák szürcsölgetik egyre. Nyalok belőle én is tolvajul, Mint pohár szélén mászkáló kis hangya! Az az érzésem: Ö fentről figyel, De nem tapos rám, hanem tűri, hagyja! Hogyne hagyná, hisz engem is szeret, Legyek bár hitvány, érdemtelen féreg! — A fény kíhúnyhat, eljöhet az éj, Jóságáról regélek, amíg äek! Dubrovnik, 1974.
