A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám
492 Béky Gellért: IlÖ2$f\ f\ T6M67Ő&N Rózsa, rózsa, kinek nyílasz? Föltámadás nélkül mit adsz? Ha mégis nyílsz, itt a tavasz, Nincs hiába szín és illat. Mert, ha nincsen örök élet, Nyíljál mégoly százszor szépen: Rákent szépség, fájós fények Csapják be szegényes énem. Alak, ízek, illat, színek: Mindez csak kép, szent ígéret. Villanásos kedves ihlet, Édesen hívó remények. Rózsa, rózsa, nyílj hát frissen. Ne búsulj a kétkedőkkel! Gazdagon ontsd kapott kincsed, S nevess rá a sírgödörre! Tokyo,1975. MvsieziuM Gustus spei: ízes remény, csupán kezdet, nem az egész, nem teljesség, csak előíz: Isten Igéjén élő szív. Hit világa még nem a Fény, fel-felcsillan, majd elalél. Sötétben lángoló villám: benne látjuk az éjszakát. Visio pacis: látomás, inkább sejtés, nem birtoklás, ígéret, még nem a miénk. S nem adnánk oda semmiért! □ ■ □
