A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám
489 P. BIELECK JÓZSEF, A Szív szerkesztőjének EMLÉKÉRE Cser László S.J.: AZ ÉN MEGTALÁLÁSA Igen, aki anyám méh-vizében úsztam, én s folyókban, tengerekben, óceánpart lakosa én, aki keresztvízben fürödtem, Jézus eljegyzettje, én, ülök s fürdők a saját hamumban, életem porában, én. Mert rövid az út és mégis hosszú ha gyalogláb lépjük, pillanat a messzeségből, de nagy idő, ha minden pillanatát éljük és majdnem végtelen a magányaJáár közben boldogság is csillanik, aki kereszten él, reméli, hogy leveszik róla és eltemetik. Aki meghalt, föltámad és jobb hazába lép, ahol önmaga is jobb, és jobb az odalköltözött nép, ott nincs már könny, Isten kendője mindent eltörölt, örömet, bút, időt, s mindazt, ami az időből kinőtt. Ó Otthon, vágyott, keresett, segítsetek haza, beérkezők, intsetek biztatást felénk, kik ott éltek magatok fölött, időből szabadultak, testből lélekbe költözöttek, ti, örökök, jó tundi, hogy lenyúltok hozzánk jósággal, bajunk között. Igen, vizeken át értem szárazföldre, homokba, én, a sivatagba, magányba, árvaságba buktam, én, de eljegyeztem magam az Isten Kedvével, én, s a magam hamujában, — Akaratában — elnyugszom, én. Bieleck Józsinak, rendtársnak és jóbarátnak, a szerény, szelíd, szorgalmas szerkesztőnek, aki A Szív fáradhatatlan kiadója volt, a testvérnek, aki egy fej- bólinfással jelezné, hogy elfogadja ezt a verset... O • O Walt Whitman: Nem halt meg ő... mely búcsút intett, a kedves mosolyt, mely arcán honolt... Csupán elköltözött: Szinte magunk előtt látjuk a kezet, Nem halt meg ő, És most azon gondolkodunk. Mily szép lehet az a távoli ország, hol letelepedett, mert még üzenni is elfeledkezett. (Dr.Miskolczy K.fordítdsa)
