A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-10-01 / 10. szám

472

nem szívesen tölti be még nem teljes értékű munkaerőkkel a nagy befektetéssel gépesített munkahelyeket. A fejlődés felgyorsulása s a felnőtt dolgozók közé kerülés lehetősége között tehát jelentős időbeli űr is van. A ráérő fiatal nyugtalanul keres, próbálja képességeit, építi saját világát.

Ez a világ azonban még nem a való élet — oda a fiatal még nem kapta meg a belépőjegyet - de egy, testhezállóan fiatalokra szabott világ: saját stílusával, öltözékkel, zenével, magatartási formákkal, életfelfogással. A fiatal maga választ saját életérzésének megfelelő eszményképeket. Ezt olyanokban találja meg, akiknek fiatalon is sikerük van az életben (sportolók, sztárok). Ezeken tájékozódik, ezeket utánozza. A "peer-orientáció"-nak nevezett jelenség: a sikeres hason- lókorúak felé fordulás olyan elemi erejű, hogy a fiatalokat szinte külön társadalmi csoporttá avatja.

Az élet kapuján dörömbölő, egymással közösséget vállaló fiatalok nem csak abban egyek, hogy elutasítanak mindenf^ta szülői, nevelői és egyéb tekintélyt; hogy ellenzékiek, lázadók — hanem a közélet mechanizmusát kihasználva aktívan is megkísérlik, hogy a társadalomban érvényt szerezzenek a saját álláspontjuknak. Különösen azt a hatást érdemes megemlíteni, amit szekszuális normáik népszerűsítése és a politikai akcióikkal szerzett politikai jelentőségük megerősítése terén értek el. Ma már azt is megállapíthatjuk, hogy a társadalommal szembeszálló fiatalok politikai tevékenysége a hatvanas évek vége felé érte el csúcspontját. A gazdasági krízisjelenségek óta a fiatalság jobban a hagyományos utakon keresi boldogulását — a sajátos fiatal kultúra hanyatlásáról azonban semmiképpen sem beszélhetünk.

Mivel a jóléti társadalomban a fiatalok kezén jelentős pénzösszeg megy át s ezt ők nem az általános életszükségleti cikkekre fordítják, hanem igényeiknek megfelelő árúk vásárlására adják ki, rányomják bélyegüket a gazdasági és kul- túrális életre. A slágeripar pl. ma is szinte a fiatalok pénzén él és virágzik. Arra a- zonban nem lehet számítani, hogy ettől elül a fiatalok nyugtalansága s tétlenül fogják várni, míg az előző generáció átadja nekik a marsallbotot. Amint említettük, régen a társadalmi megújulás, az ún. innováció a generációváltás ritmusát követte. Napjaink tudományos és technikai forradalma olyan sűrű egymásutánnal forgatja fel életrendünket az újabb és újabb találmányokkal (gondoljunk csak arra, hogy az emberi társadalom képét gyökeresen megváltoztató televízió 1947 ó- ta, csak 30 évvel ezelőtt kezdett terjedni!), élettapasztalatunk, sőt tudásanyagunk olyan gyorsan avul el, hogy nem egyszer kénytelenek vagyunk csaknem teljesen új körülmények között folytatni az életet. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy 30-40-50 évvel kell az életbeállást újrakezdeni akkor is, ha ez az újrakezdés anyagi jólétet, kényelmes életet hoz. Az újrakezdés szükségessége magával hozza, hogy a nem-fiatalok érvényét vesztett múlttal vannak megterhelve. A mai fiatalok a legmodernebbel kezdik s ezáltal fölényben vannak a felnőttekkel szemben. Manapság nem a temetőfejfák mutatják, hogy a fiatalok átvették az élet irányítását, hanem a ruházat, a zene, magatartás és sok más klisé, amit a fiatalok találtak