A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
471 A fiatalkor és a felnőtt fiatalkor a társadalombalépés ideje, lehetne mondani: az ember társadalmi csecsemőkora. A felnőttek és a gyermekek helyzete a társadalomban mindig világos. A felnőtt már az életben áll, a gyermek még a családban van, függ a felnőttől, készül az életre. A fiatal a kettő között van, régen "átmeneti lény" volt, aki már nem gyerek, de még nem is felnőtt. Ma a fiatalok mintha önálló társadalmi csoporttá válnának. Kezdjük mindjárt vizsgálódásunk végkövetkeztetésével: A fiatal ma sem más, mint régen. Hogy igazán felnőtté válhasson, nemcsak régen, de ma is szüksége van a felnőttek útmutatására. Nemcsak ma, de régen is lázadt a felnőttek világa ellen, a maga életét akarta élni, s amikor kezébe kapta a kormányt, saját élet- felfogását követve változtatott a világon. A különbség a múlttal szemben az, hogy míg régebben a társadalmi változás ritmusa együtt járt a generációváltás ritmusával, ma a felgyorsult fejlődés felborította a megszokott és évszázadok óta érvényes sémát. A fiatal ma rezervátumba kényszerül, hogy megtalálja önmagát és helyét a világban. Fejtsük ezt ki bővebben! A társadalmi életet a két háború között, sőt még 20 évvel ezelőtt is kialakult formák, hagyományok szabályozták. Ezek egyöntetűséget, szilárdságot, áttekinthetőséget vittek a társadalmi életbe. Ebben a fiatal a szülőkről való leválás és fokozatos önállósulás folyamatát úgy élte meg, mint a fedő alatt melegített víz a forrpontot. Az elbizonytalanodás, keresés, az új magatartási formák kialakulása viharos, de rövid volt. Ugyanakkor a hagyományokból font társadalmi szövevény világosan mutatta számára a felnőttségének elismeréséhez vezető utat. Az "átmeneti lény" állapotába bonyolódott gyermeket mindenütt útjelző irányította; tudta, mit vár tőle a társadalom ahhoz, hogy felnőttnek ismerje el. A mai társadalmi környezet más. A társadalomból technikai és gazdasági igények kielégítésére berendezett üzemet csináltunk. "Ipari társadalom" ez, mely biztosítja, hogy "jóléti társadalomiban élhessünk. Nincs olyan egységes érték- és normarendszerünk, mint mikor a hagyományokat követtük. Elvi és gyakorlati egység híján ma pluralizmus van. Mivel nincsdomináló iránymutató, irányzat lett, hogy mindent hagyunk érvényesülni. Ha valakinek nincs saját elgondolása, tapasztalata élete alakításához, azt nézi, mit csinál a másik, arra figyel, milyen funkció betöltését kívánja tőle a technikai szabályokat adó ipari társadalom. E- zen az alapon manipulálja, üzemelteti a társadalom még a felüdülést, a szabadidőt is. Az agymosás erejével ható kínálat-özön a fiatal számára előnyös, amennyiben — látszólag — tiszteletben tartja szabadságát, de fájdalmas hátránya, hogy hiányzik a szilárd tájékozódási pont, az iránytmutató személy az életéből. Az eligazítást váró fiatal úgy érzi, magára hagyták. A fiatalság mai helyzetét még az is meghatározza, hogy szociális és kul- túrális okból évekig kitolódik a munkábaállás, a felnőttek világába való elismert belépés időpontja. A fiatalnak ma egyrészt nagyobb felkészültségre van szüksége ahhoz, hogy munkába állhasson — s ehhez időre van szüksége -, másrészt az ipar
