A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
470 talatát feldolgozza, hogy újabb kilépésre erőt gyűjtsön. És fájdalmas is. A hellyel -közzel fölényes gyermek még a családi gondoskodást élvezi — de útjai kifelé vezetnek már. Igazán kiváló gyermekes családdá akkor válik a modern család, ha a gyermek már nem érzi "otthon" magát, az önállósulás mellett dönt és a családhoz való magatartását elsősorban ennek előkészítése, megvalósítása jelzi. A családi nevelés nagy próbája: tudja-e segíteni a fiatalt ebben az önállósulási törekvésben, az eddigi kapcsolatformák közmegegyezéses megváltoztatásával. Ha igen, a fiatal az új alapállással is megmarad a családban. Ha nem sikerül, két eset lehetséges: a fiatal egyoldalúan, a családtagok kívánsága ellenére fogja meglazítani a családi köteléket, vagy pedig a családi kötelék gyermeki formája érvényesül továbbra is és elnyomja a fiatal felnőtté válását. Példát bőven találunk a sikeres és sikertelen kimenetelre is. A felnövő fiatal helyzetét két új nehézség teszi bonyolulttá. Az egyik, hogy a fiatal fejlődésében a testi fejlődés felgyorsul (acceleratio), a szellemi fejlődés azonban ezzel nem tart lépést (retardatio). A testileg fejlett fiatal személyiségében, ítélőképességében, belső érzéseinek, rokonszenveinek, ellenszenveinek kontrolljában gyerekes. Régen a testi és szellemi fejlődés együtt jelentkezett a viharos kamaszkorban, a romantikus lázadó évek alatt. Most minden alacsony feszültségen folyik. Ebben az átmeneti korban a fiatal fokozottabban befolyásolható, jobban sebezhető. Öntudatra ébredve keresi új önmagát. Ráeszmél, hogy élete tulajdonképpen csak "másolat", életfelfogását szüleitől örökölte, egyéniségét szülei alakították ki. Úgy találja, hogy saját életének éléséhez meg kell lazítania a szüleihez kapcsoló köteléket, vagy legalábbis annak eddigi formáját, a gyermeki függést és anyagilag is biztosítani kell magát. A másik nehézség abból adódik, hogy a lélekben már családon kívül élő gyermek otthon kezdi begyakorolni az életharchoz szükséges agresszivitást, álló- képességet — a szülők nagy megrökönyödésére, csalódására. A család a generáció- váltás korszakába kerül. A fiatal azonban nem önállósíthatja magát kedve szerint, mivel a társadalom nem biztosít számára megfelelő helyet. Az otthoni védettség elhagyása és a szilárd társadalmi státus kialakulása között légüres térbe kerül, melyet egy sajátos fiatal kultúra foglal el. Lássuk ezt részletesebben! Szinte szimbolikus, hogy a fiatalság társadalmi helyzetének meghatározásában még az is bizonytalan, kit kell a fiatalok közé sorolni. A régi görögök 7 éves életszakaszokra osztották be az életet. Fiatalkorúnak a 14-21 év közé eső szakaszt nevezték. Ma szívesen használják a 10 éves felosztást . tizenéves, twen, harmincasok, negybenesek. A statisztikai felosztás megkülönbözteti a csecsemőkort (0-1 év), a gyermekkort (1-14 év), fiatalkort (14-21), felnőttkort (21-64) és az időskort. Az ifjúságszociológia általában két csoportra osztja a fiatalokat: a 13-18 éveseket fiataloknak, a 18-24 éveseket fiatal felnőtteknek nevezi, A különbségek a csoportokon belül igen nagyok.
