A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-10-01 / 10. szám

470 talatát feldolgozza, hogy újabb kilépésre erőt gyűjtsön. És fájdalmas is. A hellyel -közzel fölényes gyermek még a családi gondoskodást élvezi — de útjai kifelé ve­zetnek már. Igazán kiváló gyermekes családdá akkor válik a modern család, ha a gyermek már nem érzi "otthon" magát, az önállósulás mellett dönt és a családhoz való magatartását elsősorban ennek előkészítése, megvalósítása jelzi. A családi ne­velés nagy próbája: tudja-e segíteni a fiatalt ebben az önállósulási törekvésben, az eddigi kapcsolatformák közmegegyezéses megváltoztatásával. Ha igen, a fiatal az új alapállással is megmarad a családban. Ha nem sikerül, két eset lehetséges: a fia­tal egyoldalúan, a családtagok kívánsága ellenére fogja meglazítani a családi köte­léket, vagy pedig a családi kötelék gyermeki formája érvényesül továbbra is és el­nyomja a fiatal felnőtté válását. Példát bőven találunk a sikeres és sikertelen ki­menetelre is. A felnövő fiatal helyzetét két új nehézség teszi bonyolulttá. Az egyik, hogy a fiatal fejlődésében a testi fejlődés felgyorsul (acceleratio), a szellemi fej­lődés azonban ezzel nem tart lépést (retardatio). A testileg fejlett fiatal személyi­ségében, ítélőképességében, belső érzéseinek, rokonszenveinek, ellenszenveinek kontrolljában gyerekes. Régen a testi és szellemi fejlődés együtt jelentkezett a viharos kamaszkorban, a romantikus lázadó évek alatt. Most minden alacsony feszültségen folyik. Ebben az átmeneti korban a fiatal fokozottabban befolyá­solható, jobban sebezhető. Öntudatra ébredve keresi új önmagát. Ráeszmél, hogy élete tulajdonképpen csak "másolat", életfelfogását szüleitől örökölte, egyénisé­gét szülei alakították ki. Úgy találja, hogy saját életének éléséhez meg kell lazíta­nia a szüleihez kapcsoló köteléket, vagy legalábbis annak eddigi formáját, a gyer­meki függést és anyagilag is biztosítani kell magát. A másik nehézség abból adódik, hogy a lélekben már családon kívül élő gyermek otthon kezdi begyakorolni az életharchoz szükséges agresszivitást, álló- képességet — a szülők nagy megrökönyödésére, csalódására. A család a generáció- váltás korszakába kerül. A fiatal azonban nem önállósíthatja magát kedve szerint, mivel a társadalom nem biztosít számára megfelelő helyet. Az otthoni védettség elhagyása és a szilárd társadalmi státus kialakulása között légüres térbe kerül, me­lyet egy sajátos fiatal kultúra foglal el. Lássuk ezt részletesebben! Szinte szimbolikus, hogy a fiatalság társadalmi helyzetének meghatáro­zásában még az is bizonytalan, kit kell a fiatalok közé sorolni. A régi görögök 7 éves életszakaszokra osztották be az életet. Fiatalkorúnak a 14-21 év közé eső szakaszt nevezték. Ma szívesen használják a 10 éves felosztást . tizenéves, twen, harmincasok, negybenesek. A statisztikai felosztás megkülönbözteti a csecsemő­kort (0-1 év), a gyermekkort (1-14 év), fiatalkort (14-21), felnőttkort (21-64) és az időskort. Az ifjúságszociológia általában két csoportra osztja a fiatalokat: a 13-18 éveseket fiataloknak, a 18-24 éveseket fiatal felnőtteknek nevezi, A kü­lönbségek a csoportokon belül igen nagyok.

Next

/
Thumbnails
Contents