A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
462 Közben a csillagos és bajuszos eltűnt. Nemsokára jött egy katonaaútó és Lackót beleültették. — Én a bátyámho akarok menni — sírta el magát az anyámasszony katonája. — Hát odaviszünk — vigasztalta a tiszt úr. — De egy másik kaszárnyában van. Lad életében először ült autóban. Egészen oda volt a sok csodálkozástól azon is, amit az autóból látott. ’’Ment velünk az ’ótó’, mint a veszekedett fene” — mondta később a maga históriáját a legény. A kapuban már ott állt Mihály, tényleg kopasz volt a feje, mint egy kugligolyó, alig ismerte meg. Csak a kis hetyke bajusza árulta el neki. — Mit akarsz itt, te Lackó? — Veled akarok lenni! — hümmögte a kis legény. — Azt nem lehet. Menj csak szépen haza. A telefonon be- monták, hogy anyánko orvost hittak. Még a papunk is odavan. — De én nem menek vissza! — Hát nézd Laci, ha te katona akarnál lenni, tudd meg, ott mindenkinek azt kell csinálni, amit parancsolnak! Ha itt szólnak neki haptákba vágja magát: Igenis, őrmester úr. Oszt nincs kertelés. Erre odalép egy őrmester. — Orosz László, közvitéz. — Igenis őrmester úr! — Az autó kivisz a vasútra. Itt a katonapasszus, a jegy. Azt megmutatod a kalauz úrnak. Lőcsfalván kiszállsz és meg sem állasz, míg anyád-apád mellé nem érsz és ott jelelentkezel, hogy tisztelettel visszajöttél. Értetted?! — Igenis őrmester úr! — vágta magát haptákba a 12 éves kis vitéz. Ezzel befejeződött Orosz László ’’berukkolása”. ♦ ♦ ♦ Az igazi berukkolás kilenc év múlva történt. Már nem is Kanizsára szólt a behívó, hanem a második világháborúba, ami kitört és a magyar fiúknak is el kellett menni... László szerencsésen visszakerült. Bátyja is. S nevetve emlékeztek Lackó első ’’berukkolására”. A Magyar Pax Romana Sajtóközleménye A 21. Kongresszus I smét Ausztriában, a Graztól délre fekvő Seggau várában tartotta a Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom hagyományos tavaszi találkozóját, sorrendben immár a 21. Magyar Pax Romana Kongresszust, a húsvét utáni hé-
