A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
458 rektől, mint te vagy, nem lehet sokat várni. A szólított elvesztette a csatát. Az összeesküvő osztály nevetni kezdett mögötte. A gyerek elbőgte magát, aztán úgy hadarta a szöveget, mint a vízfolyás. A lecke még nem ért a végére. — Leülhetsz. Két hétig nem szólította Rezső. Mikor aztán újra feltette a kérdést:- Ki akar olvasni? - a megleckéztetett gyerek úgy ugrott föl, mintha nyílból lőtték volna. Ez volt Rezső első iskolai tapasztalata: a hétévesek lázadása katekizmusórán. 73. Ö z iskolarendszer amerikai recept szerint készült. Hat elemi, a középiskola is hat év. Tamingban ebből csak az első három évet tanították. Már ez is nagy szó volt. Ahogy egy nyugati államban, kint a vidéken, az egyetemet végzett emberekre úgy tekintettek, mint a tanultság szerencséseire, — ezen a vidéken három középiskolával annál sokkal többet jelentettek a diákok. Egyetemet végzett ember egyetlenegy volt a városban: a mandzsú származású mandarin, aki Japánban tanult. A városházán dolgozott egy-két hat középiskolát végzett fiatalember, de a legtöbb hivatalnok csak három osztályon keseregte át magát. Ebben a zárt, nyugattól annyira i- degen kínai város-faluban szinte komikus volt angolt tanítani. De az állami iskolák tanterve szerint az írás, a kínai nyelv, a történelem, mennyiségtan és fizika mellett szerepelt az angol is. Hogy a diákok mire használják ezt a tudományt, azt nem kérdezte senki. Legföljebb az önérzet táplálására volt jó. Mert ezek a kisdiákok, akik az egyszeregyet is papiroson számolták, meg voltak győződve róla, hogy értenek a matematikához. Legtöbbjük soha nem látott vonatot, de a fizikában tanultak róla és azt hitték, tudják a gépek szerkezetét és mechanikáját. Az angol is így volt valahogy. Rezső megkérdezett egyszer egy elsőst, hogy hány nyelvet beszél. — Hármat — vágta ki öntudatosan. — Mi az a három? — Hát kínai, japán és angol! A japán és angol egy szinten mozgott. Még nem voltak tanerők. Hetente két óra volt kitűzve a japánra, de a japánok hivatalos tolmácsa ritkán jött tanítani és átlag havi egy órát adott. Az angolt heti két órával tanította Rezső és még így is elmaradtak órák a mindenféle reprezentáló kivonulások miatt. így ment ez mindenütt. Pekingben minden harmadik ember tud angolul. Ennyit mond csak felismeihetetlen kiejtéssel: ”Yesi, yesi” és már meg is van a tudomány. Arra azonban jó volt a tanítás a középiskolában, hogy a fiúkat megis- meije. Nem volt könnyű. A kínai élet zárt családiassága, mint ahogy a házat körülveszi a magas földfal és a deszkakapu, melyen át még csak egy résen se lehet belátni a család életébe - úgy a magatartás is egészen ilyen volt. Ami érdekes lett volna Rezsőnek, arról a fiúk nem tudták, hogy érdekes.
