A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
457 Ö kármilyen picinyek voltak a gyerekek, annyira hogy éppen kilátszottak a földből, tökéletesen kínaiak voltak. Ami annyit jelent, hogy keveset, szinte semmit nem értettek a föld és ég örök viszonyaiból, de a földön a velük született ösztönnel és családi nevelésükkel, örökségükkkel és idegzetükbe teremtett praktikus érzékükkel nagyon is jól megállták a helyüket. A lábuk még ingadozva lépett, de tudták, hogy ennek az agyagba temetett földnek a fiai és igyekeztek felfigyelni minden lehetőségre. A kis ártatlan szemekben egy koraérett vonás villant elő néha-néha: a ravaszság és üzlet szelleme. Volt két kisgyerek az elemisták között, akik tudták olvasni a katekizmus szövegét. Rezső fölváltva állította az osztály elé őket, egy-egy mondatot tízszer-húszszor elolvastatott. A gyerekekkel utánuk ismételtette. Az előolvasó aztán szentképet kapott jutalmul. Egyszer elfelejtett képet adni az e- gyik gyereknek. A következő órán megkérdezte:- Ki akar olvasni? Senki sem jelentkezett.- Ki tud olvasni? Senki sem jelentkezett. — Wang Min-shu, gyere ki — hívta az egyiket, akiről bizonyos volt, hogy tudja olvasni a szöveget, de valami okból nem vállalkozik rá. A gyerek előjött. — Nem tudom. A másikat hívta Rezső. Az is csak ennyit mondott: — Nem tudom. Gyanús volt a dolog! — Ki tudja közületek, hogy ez a két gyerek mért nem akar olvasni? Rossz kérdés volt. Kínait tömeg e- lőtt soha nem szabad kérdezni. Amilyen pletykálkodók és árulkodók egymás háta mögött, annyira hallgatnak, ha szemtől-szemben kell beszélni. Rezső kihívott egy gyereket az udvarra. — Mi történt? El kell mondanod! — A lelkiatya nem adott szentképet Wang Min-shunak. Az fölbíztatta a másik fölolvasót is. Az egész osztályban beszéltéi, hogy senki se fog jelentkezni. Rezső felnevetett. Visszament a gyerekkel az osztályba. Alig tudta tartani magát. Hát nem nagyszerű? Hétnyolc éves gyerekéi lázadása! Egy kép miatt. Végzetes hibát követett el: valaki szolgálatot tett és nem kapott jutalmat érte. Ez becsületbe vágó ügy, a- nyagi kár hétéveseknél is, ha csak egy szentképről is van szó. Most ügyesnek kell lenni. A sértésre sértéssel felelni. Nincs más menekvés! Egy másik osztályból átkért egy e- gészen kisnövésű fiút, aki egy évvel u- gyan idősebb volt az ő növendékeinél, de olyan volt, mint egy tökmag. Lassan, mosolyogva szólt az osztályhoz: — Mivel közöttetek nincs egyetlen egy sem, aki valamit is tudna a katekizmusból, nagyon szégyelem magam. Nem is akarom, hogy ezt megtudja valaki. Azért titokban áthívtam egy kisgyereket, aki ugyan kisebb nálatok, de legalább tudja a katekizmust. Wang Min-shu, állj föl szépen és ismételd, a- mit neked felolvas ez a kisgyerek. Nem baj, ha nem tudod ismételni. Ilyen gye
