A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
456 tán összevonta szemöldökét - sötét felhők gomolyagja tette ki ezt a két szemöldököt; kék homloka elborult és friss esőzuhatag hullott a földre. A dús keleti eső reggeltől estig szakadt. Másnap, hogy a nap felhágott megszárítani ruháját, - újra melege volt és szívesen tűnt belé az újra gyűlendő felhők sötét hűvösébe. így tartott ez csaknem két hétig: nappal a nap, éjjel a hold meg a csillagok fürödtek az ég felhőiben. A föld millió szájat nyitott és nyelte a tiszta és hűvös italt, sokat, mohón, hiszen egy évre kell most teleszívnia magát. 70. Ö lig száradt fel az eső, a fiatalok visszatértek tanulmányaikhoz Shanghaiba, Pekingbe. A vidéki hithír- detők is ritkábban jártak be Tamingba. Megkezdődött az iskolaév. A páter prefektus irányította a felvételt. Százával sereglettek a kisiskolások és középiskolások. A kínai tanítók és tanárok között kapott beosztást fráter Rigó és Rezső is. Fr. Rigó ügyesen rajzolt: a rajz és kézimunka tanítása lett feladata a hittanórák mellett. Rezsőnek katekizmust a kicsinyeknél, angolt a középiskolában és latint a szemináriumban jelöltek ki az elöljárók. Ott állt az első elemisták között, ötvenen szorongtak a földes iskolaterem szűk falai között, ötven szempár nézett rá szorongva, félősen és tágult csodálkozással, ötven között vagy tizenegy keresztény, a többi pogány. A keresztények között egy-kettő, akinek megnyílt már annyira az esze, hogy valamit be tudott fogadni. Két kisgyerek, akik anyjuktól tanultak valamit a katekizmusból. Rezső életének legnehezebb feladata előtt állt. Itt hiába volt minden tudás és felkészültség, lelemény, mese kellett. Hogy lehet egy hat-hét éves kínai kisbabának beszélni a Szentháromságról, az Oltáriszentségről, a Tízparancsról és ha meg is tanulják a Mia- tyánkot, hogyan lehet megérttetni velük, mit mondanak? A keresztény vüág levegője idegen volt a kisgyerekek háromnegyed részének. Anyjuk nem tanította imára őket; nem hallottak templomi énekeket, nem voltak szentmisén, nem láttak szentképeket; kis fantáziájuk nemcsak hogy nem tudta elképzelni akármilyen primitív módon sem Istent. Nevét sem hallották. Idegen szavak, idegenszerű kiejtéssel egy idegentől - lehet-e remélni valamit? 71. an-e joga az élethez annak, aki nem kísérli meg a lehetetlent? És lehet-e pap az, aki az életnek csak egy helyzetében is elveszíti a talajt lába a- lól? Végeredményben mi a fontos? Az eredmény? Az eredmény sokszor elérhetetlen. A kötelesség, a készség, az áldozat — az a fontos. Lassan-lassan felgügyögött a kis piros szájakon az Isten neve. Az éles vágású mandulaszemek tiszta fekete tükrén, mintha megjelent volna az értés egy halvány sugara. És mindezeken túl egy vigasztaló, tiszta érzés: tőle hallhatnak először Istenről valamit e- zek az igazságra szomjas, de minden ismerettől elzárt kis lelkek...
