A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
455 ezüsthajója és a csillagok csónakjai, az örök ember nosztalgiája és játékkedve, a jegenyét suttogása - az életnek ez a tiszta, érdektelen és önkénytelen zsolozsmája volt lényeges. Eltűnt harc és nyomor, céltalanság, cél és verejtéc; ét a csend és a titok. És a titkok felett nagy, puha palástját ráborította a szegény földre védőn, selymesen és elnyugtatón az égbolt. 68. ásnap együtt keltek a nappal. P. Pap otthon maradt misézni a helybeli híveknek. P. Kuthy Rezsővel és a kísérő hitoktatóval kerékpáron indult egy kisebb kereszténységbe, a- hol csak évente néhányszor van szentmise. Most nem mehettek motoron, mert ez a vidék - bár mindenben szegény volt, járhatatlan útjaival túltett a többi szegénységén is. Az egyetlen ko- csiutat fölvágatták a guerillák; kanyargó hosszának közepén szées és méy á- rok szaladt. A földet kidobták az út szélére és ezen a keskeny, emberlábtól letaposott, hepehupás élen kellett ha- ladniok. Mire a nap megindult Keletről Nyugat felé, már a faluban voltak. Itt nem volt kápolna, egy módosabb keresztény háza szolgált Isten látogatásának. A kis udvar két oldalán egyszerű sárház álldogált; jobbra két lakószoba, balra kamra és istálló. A középen egy téglaépület: a magtár. Ez olyan fellegvár volt a rablók látogatta vidéken: létrán kellett felmászni a keskeny ajtóig és a ház lapos tetejéről szükség esetén védekezni is lehetett. A hívek lassan szállingóztak. P. Kuthy megkezdte a gyóntatást. Becsukta a kamra ajtaját, az ásók, kapák, a borona és eke között leült egy ládára. Nyolc-tíz éves gyerekek futottak be a ház ajtaján ártatlanul és jókedvűen kíváncsiskodva. Háziszövésű ingbe és gatyába öltözött parasztok térdeltek az udvarra, hogy elkészítsék lelkűket a bűnbánatra. öreg asszonyok elkötött lábukkal lehetetlenül tipegve, botra támaszkodva zökkentek elő; fiatal asszonyok karjukon gyermekeikkel, szoptatás közben kezdték az imát. A ház urának arca fénylett a megelégedéstől. Fönt a magtárban megigazították és leporolták a szentképet. A rozoga asztalt alátámasztották és a káték ista előkészítette az oltárt. Az udvaron a tehenek csámcsogá- sa hallatszott. Egy-egy kutya osont át az imádkozók között. Felhangzott az ima vontatott éneklés-szerű dallama, megkezdődött az Áldozat. Mindenki vette a Szent Testet. A kisbabák anyjuk nyakába csimpaszkodva nézték a Fehér Ostyát. A fiúk, asszonyok, öregek lesütött szemmel, mintha nem is létezne most a mindennapok gondja és keserve, elsimult arcuk áhítatával Istenre gondoltak és be- létemetkeztek, hogy egyszerű életük áldozata megnemesedjen az élet tiszta, megváltó és örök Áldozatában. 69. Ű z égbolt felsóhajtott a magasságban, mintha csak azt mondta volna: túlmeleg ez a nyár, elég belőle. Az-
